Lovassír, kelta érmék, urnák, pattintott kövek

Hatvan-Nagygomboson, az egykori sportpálya területén, 2022 tavaszán logisztikai központ építése miatt a Dobó István Vármúzeum régészeti feltárást végzett. A terület kedvező földrajzi elhelyezkedésének köszönhetően, a Zagyva folyó egykori meanderei mellett, a dombetetőt több régészeti korszakban is megfelelőnek találták a megtelepedésre.

A legkorábbi, 9–10 ezer éves leletek a mezolitikum (középső vagy átmeneti kőkor) idejére tehetők. Az egykori vadásztáborból származnak a mezolitikus eszközök (a geometrikus mikrolit, a kis szilánkvakarók, a retusált lamella) a szilánkok, a pattintékok, a magkő és a nyersanyagtöredékek. A pattintott kövek nyersanyaga túlnyomórészt mátrai limnoszolicit, de előfordul az obszidián is.

A késő bronzkorból urnatemető és néhány telepjeneség származott. Az urnasírok fémleletekben szegényesek voltak, főként edénymellékletet helyeztek a halott mellé.

A vaskori kelták több, félig földbe mélyített veremházat alakítottak ki, megtelepedésükből sok leletanyag származott. Kiemelkedő ebben a térségben, hogy 3 darab ezüstérem is előkerült, amely a makedón philippeusok utánzata volt, a kelta pénzverés első időszakából. Ezek előlapján egy Zeusz fej, a hátlapján egy lovas látható.

A római időszakban a szarmaták éltek itt a 3-5. század között. Településük fontos láncszem lehet a korszak kutatásában, mivel az egykori római őrtorony szomszédságában, attól pár száz méterre található. A fontosabb tárgyi anyagok közé sorolhatók előzetesen a római érmék, egy sestertius, valamint a korszak díszkerámiáinak, a terra sigillataknak a töredékei.

Az avarok a 7. század utolsó harmadában temették el a magaslaton az első halottaikat, a temetőt a 9. századig biztosan használták. A népvándorlás időszakára jellemző sírsorokat hoztak létre, összesen 52 avar temetkezést dokumentáltunk, megközelíthetőleg a temető 80%-át feltártuk. A sírok keltezését nehezíti, hogy a jelentősebb, fémtárgyakban gazdagabb temetkezéseket az elhunytak rokonai, ismerősei a temetést követő néhány évtizeden belül kirabolták. Ennek ellenére Heves megye területéről sikerült megtalálni a 4. lovassírt, amelyben az övgarnitúrával felszerelt férfit ezüst lószerszámdíszekkel felszerelt lova követte a túlvilágra.

Ezen kívül az elhunytak mellett maradt tárgyak és a temetkezési szokások illeszkednek a térség temetőinek eddig ismert képébe: áldozatként a 8. században megjelenik a szárnyas, amely sok sírba bekerült, valamint túlvilági útravalóul (étel vagy ital) a sírok döntő többségébe bekerült az edény, főként a láb mellé.

A középkori megtelepedésre néhány gödör, valamint használati tárgyak és érmék utalnak.

Köszönettel tartozunk a Vármúzeummal együttműködő, múzeumbarát fémkeresősöknek és önkénteseknek, aktív munkájuk nélkül a lelőhely fémtárgyairól kevesebb információval rendelkeznénk: Göndör Zoltán, Gyürky Attila és Murányi Rita, Kaszab Zsolt és Kaszabné Csikós Anikó, Koczka László és Koczka Csaba, Mezei Róbert, Osztroluczki Pál, Szabó Zoltán, Tóth Károly, Steuer István.

A feltárás munkáiban részt vett Gutay Mónika és Zay Orsolya régészek, Tanyi Sándor, Rácz Kristóf László és Bernáth László régésztechnikusok, valamint a Hatvany Lajos Múzeum részéről Gál Andrea régész és Nagy László gyűjteménykezelő.

Köszönöm Dóbiás Viktóriának az ásatáson készített fényképeket és a lovassír előzetes rekonstrukciós rajzát.

Tóth Zoltán

ásatásvezető régész

Dobó István Vármúzeum