Gárdonyi Géza nőalakjai

2021. 05. 03.

„A világ legprózaibb látványa az lenne, ha föl lehetne eleveníteni és egy társaságban szemlélni azokat a hölgyeket, akiknek neve és személye költők verseiből ismert.” (Földre néző szem, égre néző lélek)

A fenti mondat nem mentes az iróniától, Gárdonyi Géza nyíltan utal arra, hogy bizony a költők múzsái hétköznapi helyzetekben sokat veszítenének nimbuszukból…

 

 

Mi lenne, ha ezt mi is megtennénk Gárdonyi nőalakjaival? Ha egy este erejéig egy társaságban ülhetne Cecey Éva, Szent Margit, Ó Ida, Palcsó Zsuzsi, Palcsóné, Polgár Balázsné, Fejér Boriska, a szomszédék Julija, Mács Biri, Kardos Eszter, Baracsné, Bozóki Ilonka és Boriska, az Én falum tanítónője. Micsoda színes csokor lenne! Csak egy pillanatra álljunk meg, és képzeljük el a jelenetet!

Már külső tulajdonságaik is beszédesek, sokat elárulnak jellemükből. Gárdonyi mindig nagy kedvvel írt a nők külsejéről, sokszor előrevetítve belső, lelki rezdüléseiket, vagy egy-egy helyzetben tanúsított viselkedésüket. (Például: „Közönséges parasztleány, sovány képű és barna szemű, mint más parasztleányok. Csak abban különbözik talán, hogy az alsó ajka kissé kijjebb áll, mint a felső. Mintha fitymálná a világot. De nem fitymálta, csak az ajka volt olyan. A szeme jámbor nézésű és okos. Olyan szeme volt, mint a kutyának. Akkor azonban, hogy a holdvilág az arcára sütött, meg a csizma magas sarka nyúlánkká emelte a termetét, tetszett nekem.”

Vagy: „Már teljes korú szépség volt, cinege termetű, csupa elevenség. Gyönyörű, ovális arca gyöngéd fehér, mint a Mária-képek arca, és szép metszetű ajka fölött kis fekete árnyék, mint az igen barna hölgyeknél szokott lenni. De neki illett. Lehet, hogy éppen attól látszott annyira fehérnek az arca.„)

 

 

Miközben őket nézzük, elgondolkodhatunk jellemükről, cselekedeteik mozgatórugóiról. Vajon hol és miért csúszott el a közös jövő reménysége a Hosszúhajú veszedelem hőseinél? Jellemhiba, vagy csak a sors kuszálta össze a szálakat? Meddig tarthat a szerelem és a hűség, ha már létrejött a frigy? Hogyan képesek egész életükben várni egyetlen férfira, vagy megbocsátani azért, hogy a családi élet békéje és nyugalma helyreálljon, miközben a szeretet egyetlen pillanatra sem múlt el? Hogy fér bele egyetlen lélekbe a szeretet és a harag egyszerre? Van-e olyan dolog a világon, amiért hajlandóak lemondani a házasság és az anyaság semmi máshoz nem hasonlítható érzéséről?

Gárdonyi ezekre a kérdésekre és még számos más kérdésre is megadja válaszait, miközben a nőket rajzolja meg egy-egy novellában, kisregényben, regényben, vagy akár versben. Számára a nő a titokzatosság, a szépség, a jóság, a teljesség, ugyanakkor a szomorúság, harag, keserűség, kiábrándulás forrása is. Gárdonyi szereti a NŐT, íróként kiapadhatatlan és mély kút számára, amelyből mindig meríthet. A nők ábrázolása: az élet sokszínű, sokarcú ábrázolása, megannyi lehetőség, szín egy írói palettán. Gárdonyi mindig él ezzel a lehetőséggel. „A nőnek szerintem hetvenhét arca van. Más, ha komoly, más, mikor vidám, más, mikor mosolyog, mikor fél, haragszik, szomorú, türelmetlen, szenvedő, elégedett, elégedetlen;más reggel, más este, más minden órában és más minden ruhában.” (Az én falum)

 

 

Érdemes esténként bekucorodni egy fotelba egy teával és Gárdonyi műveivel. Faggathatjuk figuráit kedvünkre, miközben élvezhetjük az irodalom lényegét, savát, borsát, magát az olvasás gyönyörűségét! Nem történik semmi, ha némelyik nőalak nem szimpatikus vagy nem tetszik a viselkedése. Egyszer talán, egy adott helyzetben eszünkbe jut a rossz példa, és nem követünk el hibát… Olvasás közben elgondolkodhatunk a választékos kifejezéseken, a szövegek mesteri egyszerűségén, ami Gárdonyi sajátossága volt, és évek alatt, aprólékosan munkált. Magunk elé képzelhetjük azt a sokféle arcot, helyzetet, környezetet, és megelevenedik az a világ, amelyet Gárdonyi hagyott ránk örökül.

 


 

Sz. Király Júlia

Dobó István Vármúzeum

irodalomtörténész