Fényesebb a láncnál a kard… Mesterházy István díszpallosa

A mintegy két tucatnyi, ebből az időszakból származó, vagy ahhoz valamilyen módon kapcsolódó ereklyéink közül csupán néhány köthető konkrét személyhez. Ebbe a körbe sorolható Történeti fegyvergyűjteményünk egyik darabja, egy díszpallos, amelynek tulajdonosa Mesterházy István honvéd ezredes volt, akit a szabadságharc alatti szolgálata egy időre Heves megyéhez kötötte.

Damaszkolt acélból készült egyélű pengéjének egyik oldalán vésett növényi motívumok mellett felirat: „Mit unentwegbarer Treue” (Múlhatatlan hűséggel). A penge másik oldalán „Stephan Mesterhazy Rittmeister des 6ten Cürassierregimentes” (Mesterházy István, a 6. vértesezred őrnagya) felirat olvasható. Markolata bőrrel borított, duplaszálú rézdróttal tekert.

A műtárgy a 2008. évi Megyebál adományaiból került megvásárlásra.

Mesterházy István 1811-ben született a Sopron megyei Mesterházán, evangélikus nemesi családban. Középiskolai tanulmányait a soproni evangélikus gimnáziumban végezte, majd 1831-től katonai pályára lépett, előbb a 32. gyalogezredben szolgált, majd 1832 és 1837 között, számos más későbbi honvédtiszthez hasonlóan, a bécsi magyar nemesi testőrségnél gyarapította katonai ismereteit. 1837-ben a 6. vértesezredhez került hadnagyi rangban, egy év múlva már főhadnagy, majd 1846-ban századossá léptették elő. 1848 nyarán részt vett a Heves megyei nemzetőrség szervezésében, a megye egyik nemzetőr őrnagyának nevezték ki.

A „nemzeti őrsereg” felállítása a március 15-iki forradalom egyik alapkövetelése volt, spontán szerveződése már márciusban megkezdődött országszerte. Eger város képviselőtestülete március 19-én hozott határozatot az „Egri Polgári Őrsereg” megalakításáról, de még ugyanebben a hónapban Gyöngyösön, Pásztón, Heves községben és a megye más településein megkezdődtek a toborzások. Majd április közepétől, az 1848. évi XII. törvénycikk értelmében már hivatalosan, szervezett keretek között folyhatott a nemzetőrség létrehozása, amelynek célja a helyi közrend, vagyonbiztonság fenntartása volt. 

Batthyány Lajos miniszterelnök április 21-iki rendelete alapján megkezdődött a nemzetőri szolgálatra kötelezett személyek lakhelyük szerinti összeírása. Június közepére az Heves és Külső-Szolnok vármegye (1876-ig Heves megyéhez tartozott a mai Jász-Nagykun-Szolnok megye egy része is) négy járásában összesen több, mint 14.000 fő nemzetőrt vettek lajstromba. Bár a végleges összeírás majd csak októberre készült el, a nyár folyamán megkezdődött a zászlóaljak kialakítása és parancsnokaik kinevezése. Előbb kettő, majd három nemzetőr zászlóaljat alakítottak ki a megyében. Az egri önkéntesek élére Lenkey János bátyját, Lenkey Károly nyugalmazott századost, a gyöngyösi központú zászlóalj főparancsnokának gróf Almásy Ernőt nevezték ki, a harmadik a mezőtúri körzet volt, ennek a főparancsnoka lett Mesterházy István őrnagy. A nemzetőrség a tisztjeit századosi rangig maga választotta. A zászlóalj és lovasosztály parancsnokokat Batthyány nevezte ki a nádor jóváhagyásával, általában őrnagyi rendfokozatot kaptak, és nagyrészt az egykori császári-királyi hadsereg nyugalmazott vagy kilépett századosaiból kerültek ki. Így kerülhetett Heves megyébe Mesterházy is, aki július 6-án kapta meg kinevezését.

A helyi rendvédelmi, karhatalmi feladatokat ellátásával megbízott nemzetőrség szervezése még be sem fejeződött, mikor a nyár derekán katonai szolgálatra rendelték őket. A szerb felkelés kitörése miatt július 13-án a Batthyány-kormány rendeletet adott ki a nemzetőrség egy részének mozgósítására és a Délvidékre való vezénylésére. A mozgósításra kijelölt megyék között volt Heves és Külső-Szolnok vármegye is, ahonnan augusztus elején, Lenkey Károly őrnagy vezetésével mintegy 1600 nemzetőr vonult le a Délvidékre és a Temerin, Jarek környéki harcokban vettek részt.

Az elsősorban csekély harci értékük miatt új alapokra helyezett nemzetőri csapatokat augusztus második felétől négy táborba vonták össze. A Tiszántúli kerület központja Arad volt. Az aradi vár kapitánya, a király október 3-iki kiáltványát követően megtagadta a magyar kormány iránti hűséget, így az Arad városában állomásozó nemzetőrök ostrom alá vették a várat. 1848 őszétől Mesterházy István is az aradi ostromseregben állt helyt 150 mezőtúri lovasával. Innen 1849 januárjában a Tisza mögötti védvonalra vezényelték, innen pedig Cibakháza térségébe.

1849 elején a nyugatról támadó császári erők előtt a Tisza vonala természetes akadályt képezett, néhány híddal rendelkező átkelőhely volt csupán rajta, ezek közül az egyik volt Cibakháza, amely ezáltal stratégiailag fontos szerepet kapott. A híd és a környező területek védelmét Mesterházy István őrnagyra bízták. Január végén és február elején több ízben is összeütközött Franz Ottinger vezérőrnagy lovasdandárjaival, és a Tiszán való átkelésüket február 4-én meghiúsította. A császáriak február 24-én ismét nagy erőkkel próbálták megszerezni az átkelőhelyet, de egységei sikeresen visszaverték ezt a támadást is. A csata közben Mesterházy megsebesült, ekkor Leiningen-Westerburg Károly vette át az irányítást. A magyar csapatok hősiességét ma egy emlékmű őrzi a községben, Mesterházy Istvánt pedig a katonai érdemjel 3. osztályával tüntették ki vitézségéért.

Sebesülése miatt Miskolcon gyógykezeltette magát, ahol nemcsak gondos ápolásban részesült, hanem társat is talált magának: beleszeretett Büdi Kornéliába, a gyógyszerész lányába, esküvőjükre 1849 júniusában került sor.

1849. március 1-én áthelyezték Mesterházyt a honvédséghez, az 1. (Császár) huszárezred alezredese lett és az I. hadtest kötelékében végig küzdötte a tavaszi hadjáratot. A tápióbicskei (ápr.4), az isaszegi (ápr. 6.), a nagysallói (ápr.19) és a komáromi (ápr.26.) csatákban már ő vette át az ezred vezetését, hivatalos ezredesi kinevezését május 26-án kapta meg. Júniustól az I. hadtest lovashadosztályának parancsnoka lett, egészen a világosi fegyverletételig. Részt vett a Vág menti harcokban, majd a július 2-iki és a 11-iki a komáromi csatában. Mivel ez utóbbiban a magyar seregnek nem sikerült áttörnie a cs.kir. sereg vonalait, a feldunai hadsereg a Duna bal partján kezdte meg az elvonulást az összpontosítás helye, Szeged felé. A visszavonulás során Mesterházy István lovashadosztálya főként a Váci csatában jeleskedett, ahol a Görgey vezette magyar csapatok Paszkievics orosz tábornagy főerőivel szemben győzedelmeskedtek. Ekkor huszáraival futást színlelve az I. hadtest két gyalogos hadosztálya közé csalta a kozák lovasságot, melyet így sortűz alá vehettek. Azonban augusztus 2-án I. hadtest már vereséget szenvedett a debreceni ütközetben. 

A világosi fegyverletételt követően Aradon golyó általi halálra ítélték, de később tizennyolc év várfogságra enyhítették büntetését. Olmützben raboskodott, 1853 júliusában kegyelmet kapott, de valószínűleg igen rossz egészségi állapotban szabadult, mert nem sokkal ezután, családi birtokukon, a Sopron vármegyei Mesterházán, 1854. decemberében meghalt. Emlékét egy obeliszk őrzi a mesterházi temetőben.

Fejér Ingrid

történész-muzeológus

Irodalom:

Bona Gábor: Az 1848-49-es honvédsereg Sopron vármegyéből származó tisztjei. In: Soproni Szemle (52. évfolyam, 1-4. szám) 1998. 300–301.

Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban. https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Bona-bona-tabornokok-torzstisztek-1/tabornokok-es-torzstisztek-az-184849-evi-szabadsagharcban-23DD/iii-eletrajzi-adatok-273C/torzstisztek-27A0/mesterhazi-mesterhazy-istvan-2A31/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJNVSI6IFsiTkZPX0tPTllfQm9uYV8xIl19LCAicXVlcnkiOiAibWVzdGVyaFx1MDBlMXp5IGlzdHZcdTAwZTFuIn0 (utolsó letöltés: 2022. 03. 01.

Bona Gábor (szerk): A szabadságharc katonai története. Zrínyi Kiadó, Budapest 1998.

Hermann Róbert (szerk.): Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc története. Videopont kiadó, Budapest, 1996.

Bán Péter (szerk.): 1848-as nemzetőrök Heves és Külső-Szolnok vármegyében - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 6. Eger, 1999. 

Székelyné Kőrösi Ilona: Muraközy János és Kecskemét város szabadcsapata. In: Uő (szerk.): Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban II. Gáspár András honvéd tábornok Kecskemét, 2002. 177–204.