E JELBEN GYŐZNI FOGSZ!
Az év legrövidebb éjszakája, a nyári napforduló a legtöbb kultúrában a Nap, a fény diadalának ünnepe volt. A fény és a sötétség küzdelmének pogány mítosza a keresztény szellemiségre is hatott, így ez a nap Keresztelő Szent János ünnepe lett.
A Keresztelő a fényben született, és ezzel a fénnyel keresztelte meg a Megváltót, aki győzedelmeskedett a halálon. A Gergely-naptár bevezetése miatt a csillagászati nyár kezdete és Keresztelő János napja ma már nem esik egybe, az előbbi június 21-re tolódott, az utóbbit pedig az eredeti időpontban, június 24-én ünnepeljük. Az ünnep közkeletű elnevezése, a Szent Iván-éj, a János név szláv alakjából származik.
A keresztény szimbolika a fényt, a világosságot Szűz Máriához is köti, aki a fényét a Naptól, fiától kapja. Ennek művészi ábrázolása a középkori eredetre visszavezethető „Napbaöltözött Asszony” képe, amely a magyar Mária-kultusz jellegzetes ikonja lett. A Hold, a nyári napforduló másik főszereplője, szintén Mária alakjával kapcsolható össze, a holdsarló a szüzesség, az ártatlanság jelképe, de a barokk kori ábrázolásokon Mária lábánál feltűnő félhold a törökök feletti győzelemre is utal. Az égitestek közül még a csillagot szokás Máriához kötni, a Mennyek Királynéja csillagkoronát visel.
A Szűz Mária három attribútuma díszítőmotívumként gyakran jelenik meg egy sajátos magyar szablyatípuson, a Fringián. A Fringia a török időkben terjedt el, és egészen a 18. század végéig kedvelt típus maradt. Elnevezése az oszmán-török „frengi” (frank, azaz európai) szóból származhat, és egyfajta magas minőséget biztosító védjegyet jelentett.
A pengékre vésett Nap, Hold és csillag díszítés a jószerencse szimbólumának számított a katonák körében, utalva Mária, a Magyarok Nagyasszonya (Patróna Hungariae), sajátos kultuszára, illetve a kereszténység védelmére. A fringiák egy részén Mária alakja is megjelenik, ezeket a szakirodalom „Madonnás pengék”-nek nevezi.
A képeken a Péterváry-gyűjtemény egyik Fringiája látható.
Berecz Mátyás
történész, Dobó István Vármúzeum
Irodalom:
Nátyi Róbert: A Napbaöltözött Asszony, mint a Patrona Hungariae ikonográfiai típusa. Doktori disszertáció, 2013.
Pál József – Újvári Edit – Borus Judit – Ruttkay Helga: Szimbólumtár. Jelképek, motívumok, témák az egyetemes és a magyar kultúrából. 2001.
Kovács S. Tibor: Magyar szablyák a 18. század második feléből. In: Folia Historica XXX.
