Az egri Fájdalmas búcsú

A Szervita templom búcsúja a Fájdalmas vagy Servita búcsú, Eger városának legnagyobb búcsúja, szeptember harmadik vasárnapján, Fájdalmas Anya ünnepén tartják.

Az ausztriai szervita rendből 1689-ben telepedtek le Egerben a szerviták. A 18. század pestisjárványoktól sújtott évtizedeiben sok zarándok keresett itt oltalmat. A világháborúk után az elesett katonák hozzátartozói tömegesen zarándokoltak a Fájdalmas Anyához. A zarándokok azonosultak a fiát elvesztő Mária fájdalmával. A fájdalomtól való szabadulás alkalma ez a búcsú. A palócok, matyók és jászok kedvelt búcsújáróhelye. Ekkor volt a legnagyobb idegenforgalma a városnak, 1931-ben 10 000, később 30-40 000 ember is érkezett, olvashatjuk az Eger napilap korabeli számaiban. 

A Fájdalmas búcsú a templom körüli Cifra hóstya lakóinak is nagy ünnepe. A készülődés a búcsú hetében kezdődött nagytakarítással, a házak meszelésével. A szentséges körmenet útvonala mentén álló házak ablakait kivilágították, virágokat, Mária, Jézus szobrokat és feszületet tettek az ablakba.

A családok vendégséget tartottak, rokonokat, barátokat fogadtak ebédre. A templom környékén lakók a padláson, az udvaron, vagy a házban szállást adtak éjszakára a búcsúba érkező idegeneknek is. Általános szokás volt a kegyhelyen éjszakázás, a Szűz Anya iránti tiszteletből virrasztottak, az előénekeseket, búcsúvezetőket követve hangosan imádkoztak, énekeltek. A 20. század második felétől a körmenet a Servita utcából indul, a Vécsei majd Karéj utcán halad vissza a templomhoz. A búcsú ékessége volt a hordozó Mária, minden község igyekezett elvinni a búcsúra.

A kegyszerárusok kínálatából népszerűek voltak a kis szentképek, szobrok. A fogadalmi adományok, a viaszofferek árusítása is ismert volt a kegyhelyen. Kedvelt búcsúfia volt a mézeskalács olvasó, huszár, kard, vagy babaforma. A 20. század közepéig a nagy múltú Ódry mézeskalácsos és gyertyaöntő család árusította a mézeskalácsokat és viaszoffereket, vagy ahogy Egerben nevezték a tetemeket. A viaszofferek emberi testet, kezet, lábat, szívet, állatalakokat vagy az otthont idéző házat ábrázolták. A visz fogadalmi offereket aszerint, hogy kinek melyik testrésze fájt vagy mely állata volt beteg, vagy mire kért oltalmat, a kegyszobor oltáránál, a segítség elnyerése céljából vagy hálából helyezték el. A viaszofferhez az a hiedelem fűződött, hogy amit ábrázol, az meggyógyul, illetve megvalósul. Az oltár körül összegyűlt offereket később gyertyaöntésre használták fel. Az ezüst fogadalmi offerek is megtalálhatók a szervita templom falán, melyeket hálából a módosabb családok készíttették.

Ódry Dániel üzletéből való a négyzet alakú mézesbáb mintafa, melynek közepén vésett koronás címer látható. Ódry Dániel 1898 és 1944 között a legnagyobb egri mézeskalácsos és gyertyaöntő műhely tulajdonosa volt. Károly János műhelyében tanult, kinek 1928-ban átvette és továbbfejlesztette üzemét. Az Ódry család mesterségét Gulyás Béla gyertyamártó folytatta, aki benősült az Ódry családba.

A Néprajzi gyűjtemény először 1955-ben, majd 2005-ben gyarapodott a család által vásárlásra felajánlott 44 tételt magába foglaló mézeskalácsos és gyertyamártó eszközökkel. A kiemelkedően értékes tárgyegyüttesből jelentősek a faragott bábütő mintafák, a gyertyaformázó eszközök, (tutlizófa, gyertyavég kónuszoló, öntőformák) a nyolc ringből álló gyertyamártó, valamint a mesterség dokumentálását feltáró rendelési és szállítási főkönyvek, családi fotók.

Császi Irén

néprajzkutató-főmuzeológus

Dobó István Vármúzeum