„A víz szalad, de a kő marad” – A kőbe vésett felirat, amely látta az 1552-es ostromot. Oláh Miklós kőtáblája.

A tudomány mellett azonban jelentős politikai karriert is befut. Belgiumban V. Károly császár helytartója Habsburg Mária mellett, s ekkor írja meg Brüsszelben az első nagy országleírást hazájáról Hungaria címmel. Vissza is tér ide, majd klerikusi pályafutásának ékköveként megkapja az egri püspöki széket.

Udvari méltóságai miatt azonban sosem tartózkodik püspökségének székhelyén, hanem mindig a király mellett. Kinevezi hát egri „helytartónak” Verancsics Antalt, aki Egerbe érkezve arról tájékoztatja urát, hogy „minden borzasztó, minden mocskos, minden szomorú. Az emberek félelméről ne is beszéljünk, akik már mindent feladtak…az egykor fényes épületekkel tündöklő vár ma eléktelenítve, épületei romban vannak; nem is püspöki, hanem inkább katonai székhely az most. Az elmúlt idők viszontagságainak és a marcona katonai életnek jelei láthatók mindenütt. A vár többi része mind erődítés, istálló, kaszárnya, romok halmaza, úgy hogy itt a püspökhöz nem püspöki süveg, hanem katonai sisak, nem pásztorbot, hanem kard, nem egyházi palást, hanem páncél illik inkább.” A püspök felismerve a török veszély fenyegetését, az uralkodóval egyezséget köt, miszerint az egri egyházmegye püspöki birtokaiból származó jövedelem harmadát a végvárrá lett Eger fenntartására, másik harmadát a katonaság fizetésére kell felhasználni. A javak csupán maradék harmada illeti a püspököt, aki tehát kapzsinak és öncélúnak semmiképpen sem nevezhető. 

Az uralkodó kancellárjaként kiváló diplomata is, 1548-ban például az augsburgi birodalmi gyűlésen 100 ezer forint hadisegélyt eszközölt ki a német rendektől a török elleni küzdelemre.

Oláh Miklós első főpapi miséjét (latinul „primitia”) 1552. február 29-én Pozsonyban celebrálja. A püspök számára ez olyan fontos esemény volt, hogy még ez évi kalendáriumába is feljegyezte sajátkezűleg, latin nyelven. 

Az ünnepre meghívta az egri vár általa kijelölt kapitányát, Dobó Istvánt is, aki el is utazott kíséretével e jeles alkalomra. A fél évvel későbbi események, az egri vár hősies védelme fényében igencsak méltatlan, hogy az udvari bürokraták kifogásolták a látogatás költségeit és Dobó kíséretének létszámát.¹ Oláh Miklósnak azonban fontos lehetett a végváriak jelenléte, mert Dobó István Egerbe való visszatértét is feljegyezte április 22-én.² A püspök jó emberismerő lehetett, hiszen még Tinódi szerint is ő maga választotta ki a várkapitányi feladatra, rá „bízá jó végháza kulcsát”.

Negyvenkilencben mikoron írnának,

Esmég foglalák az Oláh Miklósnak,

Főpispöknek, főkancelláriusnak,

Ötödnapján az Bódogasszon hónak.

Dobót, Zayt akkoron megesköték

Őfelségének, országnak, pispöknek,

Eger várban hogy ők hívök lennének.³

¹Szederkényi Nándor: Heves vármegye története. II. kötet. Tizenkilencedik fejezet.
²„Primitae meae celebratae Posonii” (KOVACHICH, Martinus Georgius, Scriptores rerum Hungaricarum minores hactenus inediti, synchroni, aut proxime coaevi. Tomus I. Budae, 1798. 92.)
³ Tinódi Sebestyén: Eger vár viadaljáról való ének história, 61-67. sor

Az egri hősök kétségbeesett segélykiáltása Oláh Miklósnak

Az ostrom leghevesebb küzdelmei közepette az elkeseredett, de bátran kitartó védők – Tinódi szerint – segítséget embertől már nem, csak Istentől remélhettek, az ostrom utolsó felvonása közepette, végső erejüket is megfeszítve, a várkapitány Dobó István futárán keresztül kétségbeesett segélykiáltást intéz Oláh Miklóshoz:

Az fejedelmeknek könyörög vala,

Jelösben őfelségét kéri vala,

Egör segétségére inti vala

Miután a király segítséget nem tud adni, az elkeseredett püspök éjjel-nappal imádkozik, miséket celebrál a védőkért. Nem sokkal később a török sereg feladja az ostromot és megfutamodik. Dobó azonnal Bécsbe küldi hírvivőit, hogy a zsákmányolt török zászlókkal együtt vigyék hírét a vár sikeres megvédésének. Tinódi szerint a király és Oláh Miklós kitörő örömmel fogadja a örömteli híradást, utóbbi két aranykupát ajándékoz a futároknak, és a várvédő hősöket is gazdagon megjutalmazza. Tinódi históriás énekét és egész munkásságát nagyra értékeli, s a híres „lantos” éppen Oláh Miklósnak köszönheti nemesi címét is. Az „Eger vár viadaljáról való éneket” Zsámboki Jánossal, egy kiváló humanistával lefordíttatja latinra, hogy maga a király, Ferdinánd is megértse.⁴ Oláh Miklós egri püspök tehát fontos mecénási, művészetpártoló tevékenységet is ellátott.

⁴ Domokos Gyöngyi: „Quod negocium mihi datum…” A Rerum ad Agriam Anno M.D.LII. gestarum brevis Narratio keletkezéstörténete. In: GHESAURUS. Tanulmányok Szentmártoni Szabó Géza hatvanadik születésnapjára. Budapest, 2010. 151-156.

„Győz a vésővel, ecsettel nyert Szépség, mit az idő nem zúz szét, s a halál nem vesz erőt rajta.”

E sorokat Michelangelo írta Vittoria Colonnához címzett versében. Az Oláh Miklós által kőbe vésetett felirat azonban, ahogy láttuk, nem csupán az időnek, hanem a legalább húszszoros túlerővel és heves ágyútűzzel több, mint egy hónapig folytatott ostromnak kellett ellenállnia. A kőtábla tehát szemtanúja volt a hősi várvédelemnek, majd 44 évvel később Eger tragikus elestének is. Ezt követően nyoma vész, s majdnem 300 évvel később hallunk róla ismét.

„A fenntartásra igen méltó régiség” mint mosogatószék

A kőtábla szomorú sorsát a reformkor idején Gorové László „Eger városának történetei” című könyvében 1828-ban örökítette meg:

„Most a’ várnak napnyúgoti óldalán a’ tömlötztartónak háza vagyon, mellynek ajtaja előtt áll egy feljül keskeny és aláfelé szélesedő kő, ezen feljül írással: (…) ANO DOMI. M. D. W. II. az ötvenes szám helye ki van kopva vagy ásva. Ez a kő is a várbeli valamellyik épületből vétetett ki, de kevés betsben tartatik, mert a’ Tömlötztartónak pad gyanánt, feleségének pedig mosogató-szék gyanánt szolgál, és a’ fentartásra igen méltó régiség illy illetlenül rongáltatik és vásíttatik.” ⁵

E méltatlan sorsáról Balogh János, Egerben szolgálatot teljesítő honvéd főhadnagy, a vár földalatti erődrendszerének kutatója is beszámolt:

„Ugyancsak Pyrker rakatá az ókapu helyén a mai felső-kaput is, mely alkalommal Oláh Miklós építkezéseinek megörökítő kövét a kapun bemenet jobbra eső falba építteté… melyet a börtönőrné régtől fogva mosogatópadka gyanánt használt.” ⁶

⁵ Gorove László: Eger városának történetei. Eger, 1876. 101.
⁶ Balogh János: Egervár története. Eger, 1881.

Mosópadból megbecsült emlék

Pyrker János egri érsek (1826-1847) a pusztulásra hagyott, s a 18. században Eszterházy püspöksége idején kőbányaként funkcionáló egri vár sorsát szívügyének tekintette. Gróf Buttler János hozatta el Dobó István sírfedlapját Dobóruszkáról Egerbe, ahol a várbeli Setétkapuban helyeztette el Pyrker, díszes sírboltot és emlékhelyet kialakítva a hős várkapitánynak. Szintén az érsek állíttatta fel Marco Casagrande szobrát Szent Istvánról a várszékesegyház későgótikus szentélypillérén. A Szép bástyának is nevezett délkeleti ágyúdombon (ahol 2022. októberében egy török ágyút tártak fel) egy kálváriát, a Bornemissza Gergely-bástyában pedig egy kis kápolnát alakított ki.

Látjuk tehát, hogy Pyrker János, aki nemcsak Eger főpásztora volt, hanem gazdag irodalmi munkásságú költő és író is, őszintén gondját viselte az egri várnak. Nem csoda hát, hogy az 1830-as években az idén felújított Varkoch-kapubástya déli falát kváderkövekkel burkoltatta. Oláh Miklós 1552-es kőtábláját, melyet mint láttuk, a börtönőrné egész addig mosópadka gyanánt hasznosított, itt állította ki két másik kőtáblával (Perényi Péterével és Telegdy Csanádéval) együtt.

Egy 1839-es útikalauz szerint „a második kapuhoz jutván három sírkőre akadunk, melyek közül kettőről az idő viszontagságai eltörölték a betűket”.⁷ Oláh Miklós köve azonban szerencsére épen maradt, a szerző közölte is feliratát. 1854-ben is „hazánk történeti múltjának nevezetes emlékeként” említik, a vár régiségei közt kiemelve a három tévesen „sírkőlapnak” gondolt faragványt.⁸ A szabadságharc alatt, 1849-ben az itt elhelyezett három feliratos kőtáblát Varsányi János le is rajzolta.⁹

A sokat látott kövek tehát végre méltóbb elhelyezést nyertek, s további 130 évig itt pihentek. Itt élték meg a békés időket, figyelték a várba látogató, s a hősök emlékét megtisztelő embereket. Háborúk néma szemtanúiként látták a magyar szabadságharc tragikus bukását, az 1849-ben bevonuló császári erőket, majd 1944-ben a világháborús harcokat is…

Aludni jó; jobb lenni béna bálvány,

a szenny s a romlás esztelen korát

nem látni s így heverni, néma márvány -

ne nyúlj hozzám. Menj csendesen tovább.

(Michelangelo Bunarroti: Giovanni Battista Strozzinak)

Az egri vár módszeres régészeti feltárása 1956 után indult meg az Országos Műemléki Felügyelőség koordinálásában, Kozák Károly régész vezetésével. A Varkoch-kapubástya falkutatása és műemléki helyreállítása során a kőtáblákat 1961-ben leemelték, s végül a Dobó István Vármúzeumban lettek kiállítva.

⁷ Fejes Mihály: Az egri fürdők ozvosi, 's helyleírási tekintetben. Eger, 1839. 62.
⁸ Kubinyi Ferencz – Vahot Imre: Magyarország és Erdély képekben. IV. Pest, 1854. 27.
⁹ Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Kézirattár, Archaeologiai Bizottság anyaga, K.1219/33. (Havasi Krisztina: Fragmentumok a késő középkori egri székesegyházból és kutatásának történetéből. In: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) Budapest, 2008. 192.

Az 1552-es ostrom szemtanúja

A kőtábla a rajta lévő míves humanista kapitális típusú latin nyelvű felirata a következő: Nicolaus Olahus, Ecclesiae Agriensis Episcopus, Consiliarius et cancellarius Regis Romanorum Hungariae etc. ANO DOMI. M. D. L. II. Vagyis „Oláh Miklós egri püspök, Magyarország és a rómaiak királyának tanácsosa és kancellárja. Az Úr 1552. évében.”

De vajon hol állhatott eredetileg e felirat? Mivel a szöveg az elhelyezésére nem utal, ezért más forrást, egy szemtanút kell segítségül hívnunk. Aki nem más, mint Verancsics Antal, Oláh Miklós egri püspök kanonokja, aki Eger várából 1550. szeptember 28-án kelt levelében tájékoztatja urát, Oláh Miklóst a várbeli építkezésekről: „a püspöki palota tetőzete, nagy ablakai és egy szobája már készen vannak. A templom tetőzetét most fejezik be, egyebekben még rom. A templom egyes részeit az erődítéshez vették. A konyha kész, alakja, nagysága meglehetős; és egy tetszetős külsejű földszintes ház épült föl.” (1550. szeptember 28.)¹⁰

1552-ben is ő képviseli a püspököt Egerben, így maga az építkezéseket megörökítő reprezentatív kőtábla is az ő személyes megrendelésére készülhetett. Művelt humanistaként ugyanis érdeklődött a római feliratok és érmek iránt, s Hunyadi János 1533-as gyulafehérvári síremlékének feliratát is az ő jegyzeteinek köszönhetően ismerjük. Az epigráfiában jártas tudós emberként tisztában volt a díszes feliratok reprezentatív szerepével is. Nem véletlen, hogy később, már egri püspökként a várszékesegyházban eltemetett elődjének, Rozgonyi Péter püspöknek az 1552-es ostrom során elpusztult síremléke helyett is újat csináltatott.

Verancsics 1550. évi levele alapján tehát három épület kerülhet szóba a feliratos kőtábla eredeti helyeként: a gótikus püspöki palota, a Dobó-bástya vagy a székesegyház egyik kápolnája. 

A gótikus püspöki palota 1542-ben leégett, helyreállításáról éppen Verancsics említett leveléből értesülünk, mikor a tetőzet javításáról, egy kisebb szoba és az ablakok elkészültéről számol be. A vár számadásaiból ismert az is, hogy augusztusban Bécsben vásároltak szögeket az új tetőzet építéséhez.

A vár nyugati falának középső szakaszán ekkor épül a székesegyház szentélyének és harangtornyainak köveiből a Dobó-bástya. A vár számadásaiban szerepel is kifizetés magyar kőfaragóknak a védmű építésére.

A várszékesegyházat Varkoch Tamás várkapitánysága idején (1542-48 között) az új védművek építéséhez kőbányaként használják, későgótikus szentélyéből alakítják ki a Szentélybástyát, a külső és a belső várat elválasztó hatalmas falat pedig rajta húzzák keresztül. Az egykor tündöklő monumentális templomot a végvárrá lett Eger katonasága használja raktárként. Oláh Miklós püspöksége idején azonban azért, hogy legalább a várbeli katonaság számára misézni tudjanak, a templom déli részén lévő Szent Mihály kápolnát helyreállítják. Ezek a munkák 1550-ben kezdődnek, ennek során az új tető is elkészül. Alighogy megépül azonban, megkezdődik az 1552-es ostrom, s Dobó parancsára le is bontják a tetőzetet, nehogy lángra kapjon. A harcok során Október 4-én azonban a sekrestyében tárolt lőpor hatalmas robbanással röpíti szét a templom északi részét. A várban ekkor nyolc olasz kőműves dolgozik az ágyúállások, a falak kijavításán, a szétlőtt kemencék újjáépítésén és ellenaknák készítésén. Szomorú azonban, hogy hősies helytállásuk ellenére még másfél évvel később is az uralkodóhoz kénytelenek fordulni, mert nemhogy jutalmat nem kaptak, de még a bérüket sem fizették ki: „éjjel-nappal nem volt nyugvásunk, és nagy baj történt volna, ha nem lettünk volna a várban. Amikor rombadőlt a malom, sürgősen helyreállítottuk, ha pedig a falakon ágyúállásokat kellett építeni és földalatti aknákat kellett készíteni, szükség is volt a nyolc kőművesmesterre" – írták.¹¹

¹⁰ „In arce tectum palatii episcopalis, fenestrae quaedam, et una dumtaxat camera, quae augustior habetur, expleta est, toto operi plurima desunt, templo fere omnia, si tectum excepero, quod jam fìnitur. Reliqua ejus incrementa in propugnaculum conferuntur, quod e regione occidentis et capituli ex lapidibus campanilium erigitur, opus quidem firmum, insigne et tutelare futurum toti arci ex ea parte magis, quam dici possit. Absoluta est et culina, forma et magnitudine non incelebri, et domus quaedam pede plano posita non sine et genio commendabili et prospectu.” (Szalay László – Wenzel Gusztáv: Verancsics Antal M. kir. helytartó, esztergomi érsek összes munkái. Monumenta Hungariae historica. Scriptores X. Pest, 1875. 114.)

¹¹ „subsequentis Turca exhibitum fuit ad hunc locum pervenit,ibique 42 diebus permansit,in quo quidem tempore nobis vix satis sumptus traditus fuit,licet nos neque die,neque noctu unquam tranquillem quietem habere potuimus…obsidionem Turcarum multos suscepisse labores,multaque pericula,die ac nocte passos fuisse,nam tunc temporis erant nostrorum magistrorum octo,qui molendinum praecipue necessarium, dum illud ab inimicis infractum fuerat, confestim iterum in pristinum confecimus, necnon paravimus aliquot panis coquendi fornaces, atque multa alia necessarissima adversus inimicos aedificia,ex quibus supradictis octo magistris muratoribus nos tres supplicantes tantum hactenus in servitiis nostris remansinus” (.MNL OL E21, rsz. 672.)

Epilógus

Az ostromot követően a kőtábla egykori tulajdonosa, Oláh Miklós az egri püspöki székből elnyerte a legmagasabb egyházi méltóságot, s az esztergomi érsekség élére került. Az uralkodó kinevezte főkancellárnak, majd 1562-től az ország helytartójává is. Személyében ekképpen páratlan hatalom összpontosult és a korszak egyik legjelentősebb közjogi és egyházi szereplője lett.

A személyének emléket állító feliratot valószínűleg nyugati mester keze véste, mert az 1552 elején Egerben dolgozó kőfaragók és kőművesek zöme olasz volt. Egy bizonyos Bernardus pedig, aki a kőművesek mestereként (magister muratoris) szerepel az 1552-es számadásokban, spanyol volt. Valószínű azonban, hogy az 1552 júniusában Egerbe érkező, Andreas Fontana által vezetett itáliai brigád tagjai között kell keresnünk a faragványt megalkotó mestert.

Az 1552-es ostromot épségben átvészelő kőtáblát a látogatók megtekinthetik a 2024-ben megújuló vártörténeti kiállításunkban a gótikus püspöki palotában.

Online megnézhető 3D-felmérés.

Írta: Rákóczi Gergely régész

3D fotogrammetria: Rácz Kristóf László