A palota udvar titkai

Készítette: Zay Orsolya

A városban sétáló turisták és a helyiek nem is sejtik, hogy a Széchenyi utcán, a zárt zöld nagykapu mögött milyen izgalmas dolgok történnek. Ezért is vállalkoztunk arra, hogy egy rövid beszámolót közzéteszünk a nagyközönség számára, bár még zajlik augusztus hónap folyamán a feltárás. Az eddig előkerült leletek érdekessége miatt érdemes egy kicsit bepillantanunk a kulisszák mögé, mégis mit is csinálnak a régészek a július-augusztusi 40 fokos hőségben. Hiszen nem csak autópályákhoz vagy logisztikai központok építése előtt vonulnak ki a régészek, hanem a városban, lehet épp a szomszéd telken is találkozhatunk velük.

2022 tavaszán felkérést kaptunk az Egri Főegyházmegye Érseki Vagyonkezelő központtól, hogy az Érseki palota kisudvarán, a térrendezés kapcsán, teljes felületű megelőző feltárást végezzen a Dobó István Vármúzeum.

A régészeti feltárás nagyon fontos, mivel Eger város középkori és kora újkori városszerkezetéről kevés adatunk van. 2078 m2-en kaptunk lehetőséget arra, hogy ezt a tudást gyarapíthassuk. A városi feltárásnak is megvannak a maga nehézségei, mivel itt a munka hatalmas területen zajlik, a belváros szívében, ahol lakóházak állnak, turisták sétálgatnak. Emellett a helyszínen is sok a több tonnás munkagép és a felújítást végző mesteremberek is dolgoznak egyszerre a régészekkel. Sok lépést kell összehangolni, hogy mindenki meg tudja csinálni időben a saját maga feladatát, és ne akadályozzuk egymást a biztonságos munkavégzésben. Szerencsénkre a mi helyszínünkön mind a beruházó, mind pedig a kivitelező cég munkatársai nagyon segítőkészek, zárt udvarban vagyunk, így nem akadályozzuk a lakosok és a turisták útvonalát, így mi régészek tudunk megfelelő időt szánni a saját szakmai munkánkra is.

Ezen az udvaron hivatalos régészeti feltárás még sosem zajlott. Annyit tudtunk előzetesen, hogy a 2011 és 2013-ban a palota főépülete előtti téren feltárt kisebb árkok megmutatták, hogy a középkorban a fő utcán kőből épült házsorok álltak, amelyek kisebb udvarokkal, kertekkel is rendelkeztek. Ekkor csak megfigyelésre volt lehetőség, nem tudtunk annyi árkot húzni, amiből több információt megtudhattunk volna.

Eger városának fő utcája mocsaras-vizes terület, a település legmélyebb pontja, így a történeti időkben is ide gyűlt a víz jelentős része. Emiatt számítottunk arra, hogy vastag és iszapos feltöltési rétegeket fogunk találni. Jelenleg a késő középkori és a török-kori belvárosról gyűjtjük az adatokat, mivel 1,5 méter mélyen is csak ezek a rétegek figyelhetők meg. Ahhoz, hogy az Árpád-korig eljussunk, valószínűleg 2,5-3 méter mélységig kellene majd leásni.

Hogyan is dolgozunk városi környezetben?

A helyszínen kiépítettünk egy „bázist”, itt kaptunk egy félig kész szobát, ahol meg tudjuk írni a dokumentációt, vezetjük az ásatási naplót és ideiglenesen tároljuk a leleteket, amelyeket folyamatosan szállítunk át a múzeumi raktárbázisra csomagolás és rendszerezés után. Na meg egy picit megpihenhetünk napközben, amíg a hőségriadóban elfogyasztjuk a védőitalt.

Egy rutinos ásatási brigáddal dolgozunk, akik a terepi munka jó részében segítenek: lapátolnak, talicskáznak, de ha szükséges a finombontásban is részt vesznek egy-egy érdekesebb objektum kibontásakor. 

Mellettük a múzeum állandó munkatársai között is vannak speciális dolgozók: a régészek és régésztechnikusok irányítják a feltárást, ők felügyelik és bontják a jelenségeket, irányítják a munkagépeket, hogy nehogy elbontsunk egy-egy fontos régészeti objektumot. Rajzolnak, fotóznak és a modern technika vívmányaival is dokumentálnak: 3D fotózással és helyszíni mérésekkel dolgoznak, így később a pontos helyet és mélységi adatokat is vissza tudják keresni, vagy akár 3D modelleket tudnak nyomtatni a jelenségekről.

A múzeum a Közösségi Régészeti programba is bekapcsolódott, így a civileket is be tudjuk vonni: a Széchenyi utcai feltáráson múzeumbarát fémkeresősök segítik a lelőhely minél alaposabb feltérképezését. Segítségükkel rengeteg muskéta golyó, 16-17. századi fém csizmasarok került elő, illetve egy közepes méretű ágyúgolyó is. Bár a városi feltárásokon nagyon gyakoriak az ólomplombák és a pénzek, mi egyelőre 2 db régészeti korú éremmel rendelkezünk. Viszont mindkettő egy-egy szinte teljes kora újkori kályha mellől jött elő, így jó lehetőséget kaptunk arra, hogy mindkét kályha elbontásának idejét meghatározzuk.

Mik kerülnek elő egy ilyen városi ásatáson?

Mivel a belváros közepén vagyunk, ami a település megalapítása óta lakott volt, tehát körülbelül ezer év leletei fekszenek egymáson, így érthetően nagy leletmennyiséget vártunk. Logikusan átgondolva egyértelmű miből találhatunk a legtöbbet: a mindennapi ember szemetéből. A középkorban nincs központi szemétszállítás, és bár nem használnak szintetikus anyagokat, ettől függetlenül nagy mennyiségű hulladék gyűlt föl régen is a háztartásokban, amelyek egy része nem bomlik le. Ilyen az ételekből visszamaradt csont, a törött kerámia, fém és üveg is. Ezeket igyekeztek kiásott gödrökbe, vagy már nem használt kutakba tölteni. Az egykori házak végében és a kertekben igen sok ilyet találni. Bár a barokk korban kialakított udvar miatt már nem látszik, de mi most két középkori házsor között dolgozunk. Így megtaláltuk az egyik házsor maradványát a földben, amelynek egy részét, úgy gondoljuk, felhasználhatták magának a palota épületnek az építése során is. A két házsor közötti kertben nagyon sok török-kori szemétgödör került elő, vesszőfonatos kút, melyben az iszapos-agyagos talajnak köszönhetően a vesszőfonatok egy része is épségben megmaradt. Cölöpsorokat is találtunk, valamint a kidobott szemét között magvakat, növényi maradványokat is, melyekből mintát vettünk a további vizsgálatok miatt.

Ahogy fentebb is írtuk, a házból egy teljes, a 16. század végére keltezhető mázas kályha került elő, mely az összedőlt, leégett kőházban maradt. Valamiért eleink nem építették újjá az épület ezen részét, inkább földet hordtak rá, így 500 évig itt maradt helyben a leégett ház teljes berendezése kályhástól, edényestől. Ettől kb. 10 méterre egy másik szemétgödörben pedig egy 100 évvel később kidobott, fehérre festett, gyémántmintás kályha nagyobb töredékeit emeltük ki. Ezt valószínűleg már a török kor után ítélték eleink „idejétmúltnak”, és ezt elbontva egy másikat helyezhettek el az újonnan kialakított - akkor még püspöki - palotaépületben. Az „ódivatú kályhát pedig az udvar sarkában, egy gödörbe temették.

Egy rejtélyes leletünk is van: az összedőlt, leégett ház mögött, az egykori udvar vagy kert sarkában, 160 cm mélyen, egy ismeretlen férfi maradványai kerültek elő. A középkor és a kora újkor folyamán a keresztény világkép miatt, a halottakat csak megszentelt földben temették el, tehát a templomkertben. A helyszíntől kb. 500 méter távolságra van a mai bazilika épülete, amely a középkori egri fő plébánia templomra épült rá a 19. században. Így érthetetlen, hogy ez a férfi miért nem a megszentelt temetőbe került, hanem a fő utcai kert végébe. Sajnos nem fogjuk tudni a körülményeket tovább rekonstruálni, csak azt állapíthatjuk meg, hogy kelet felé fektették, tehát gondot fordítottak arra, hogy hitük szerint, a feltámadáskor kelet felé nézzen. Mellékletet nem találtunk, a csontokat az ásatás után antropológus kolléga fogja megvizsgálni, hátha sikerül még több információt szereznünk a rejtélyes férfiról.

Mi történik még az ásatáson, mi történik a leletekkel?

Az előkerült jelenségeket fotókkal, rajzokkal dokumentáljuk, de ezek a jelenségek el fognak pusztulni a munkák során. Az utókornak csak a dokumentáció révén maradnak meg. Ezért is kell gépi és kézi földmunka (házépítés, útépítés, vezetékfektetés) során kihívni a régészeket. Számunkra, és a közös örökség számára nem csak a leletek, hanem ezek a jelenségek és összefüggések is fontosak. Ahogy fentebb is láthattunk, a jelenségek értelmezése nélkül nem tudnánk sem a sírt, sem a kályhát vagy a kutat értelmezni. Önmagukban nem hordoznak annyi információt, mint amennyit közösen adhatnak számunkra.

Az elpusztuló jelenségek mellett természetesen nagyon sok kézzel fogható tárgyunk is lesz egy feltárás alkalmával. Ezeket szelvények, objektumok és rétegek szerint dokumentáljuk, leírjuk, majd bekerülnek a raktárbázisra a restaurátor kollégákhoz, akik megtisztítják és restaurálják őket. Ezután a régészek a dokumentáció alapján újra átnézik a leleteket és jelenségeket. Ekkor születnek meg a feldolgozó cikkek, tanulmányok, blogbejegyzések és végül a kiállítások is.

Hacsak a hosszabb feltárások közben nem ír a régész kolléga egy-egy kisebb „félidős” blogbejegyzést, ahogy most is, így értesülhet róla a nagyközönség, mi zajlik a zöld nagykapu és a felszálló porfelhő mögött egy zárt udvaron, a belváros szívében.