Kiállításmegnyitó – Egyidejű egyetlen

Egyidejű egyetlen - a Szabad Szalon Egyesület képző- és iparművész tagjai, valamint meghívott vendégei kiállítása

Szabad Szalon néven – a korábbi kezdeményezések mintájára – azzal a szándékkal alakult meg egyesületünk 2002-ben, hogy az Egerben és Heves megyében élő festőművészek, szobrászok, grafikusok, iparművészek… egy működő közösséget hozzanak létre a kortárs művészet új formáinak elfogadtatására. Bár megyei szervezetként határoztuk meg magunkat, mégis Eger szellemi vonzása dominál, hiszen a tagok nagy része az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem vagy jogelődjei művészeti tanszékén tanult, de leginkább itt tanított vagy tanít. Korunk vizuális káoszában kiállításainkkal, EstiSzalon-beszélgetéseinkkel a kortárs művészetet szeretnénk úgy az idősebb, mint a fiatal generáció számára a megfoghatatlan kategóriájából a szerethető, megérthető – tán csodálható – állapotába hozni. Ez fontos, hiszen ez a laikusok számára nehezen értelmezhető világ valójában érzékeny fokmérője életünknek. 

2025. március 7-én 17.00 órakor várjuk a művészetet szeretőket a kiállításmegnyitón.

Köszöntőt mond

Dr. Rák Sándorné
A Kulturális és Idegenforgalmi Bizottság elnöke

Novákné Mlakár Zsófia
A Dobó István Vármúzeum szakmai igazgatóhelyettese

A kiállítást megnyitja

F. Balogh Erzsébet
festőművész, egykori főiskolai docens

H. Szilasi Ágota 
művészettörténész, az egyesület elnöke,
a kiállítás kurátora

Közreműködik

Kovács Júlia
fuvolaművész

Az Egyidejű egyetlen című közös kiállításunkon nem csak az egyesület tagjai – köztük Kossuth-díjas, Munkácsy-díjas, Mazsaroff-díjas… alkotók – mutatják be műveiket, de meghívott vendégeink mellett a már elhunyt egykori tagokról is megemlékezünk egy-egy alkotással a Ziffer Sándor Galériában a Tavaszi fesztivál keretében a Dobó István Vármúzeummal közös szervezésben.

Kiállító művészek

Elhunyt alapító tagok

Balogh László (1930–2002) – Kovács László (1944–2006) – Nagy B. István (1933–2006) – Pelcz Zoltán (1957–2019)

Meghívott vendégek

Ferenczy Zsolt – Kopasz Tamás – Szurcsik József – Tayler Patrick – Töttös Kata – Wahorn András 

A Szabad Szalon Egyesület kiállításon részvevő tagjai

Balázs Péter ‒ Bozi Anna ‒ Bugyi István József ‒ Bukta Imre ‒ Bulla Márta ‒ Csintalan András ‒ Debreczeni Zsóka ‒ Erdős Júlia ‒ F. Balogh Erzsébet ‒ Fejes Adrienn ‒ Földi Péter ‒ H. Tóth László ‒ Határ Attila ‒ Herczeg István ‒ Anreja Jovic ‒ Kiss G. Dániel ‒ Kis-Prumik Zoltán ‒ Korponay Margó ‒ Kótai Tamás ‒ Lipkovics Péter ‒ Nagy Lilla ‒ Ónodi Mátyás ‒ Pusztai Ágoston ‒ Popovits Zoltán ‒ Rostás Bea Piros ‒ Szeszák Ádám ‒ Szilágyi Rudolf ‒ Sztojka Melissza ‒ Tomecz Dániel ‒ Ványai Magdolna

A kiállítás megtekinthető a Dobó István Vármúzeum Ziffer Sándor Galériájának nyitvatartási idejében 2025. március 30-ig. 

A kiállítás megnyitóján elhangzott beszédek

Dr. Rák Sándorné

A Kulturális és Idegenforgalmi Bizottság elnöke

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt kiállító művész Hölgyek és Urak!

 
Nagy örömmel és tisztelettel köszöntöm Önöket, itt a Ziffer György Galériában, az Egri Tavaszi Fesztivál programját elindító EGYIDEJŰ EGYETLEN Képzőművészeti kiállítás megnyitóján. Nagy öröm számunkra,hogy 5 év kihagyás után újra megnyitja kapuit az Egri Tavaszi Fesztivál. A kulturális intézmények összefogásának köszönhetően, családi és ifjúsági programok egész sora: sokszínű képzőművészeti kiállítás, lenyűgöző klasszikus és könnyűzenei koncertek, izgalmas színházi előadások és iodalmi estek várnak ránk. De a csodálatos zenei és irodalmi élmények mellett fantasztikus bor és a gasztronómiai élmények is várnak az egri  Tavaszi Fesztivál iránt érdeklődőkre és a városunkba látogató turistákra is.Tehát egy héten keresztül, március 7-től március 15-ig, több mint egy héten keresztül gyönyörű kisvárosunkban, Egerben,a ismét a kulturáé lesz a főszerep.

 
Az idei, a 2025. évad kiváló, első nagyszabású városi rendezvényére nem csupán az irodalom, a képzőművészet, a színház és a zene egri illetve az Egerbe látogató érdeklődőit várjuk.

 
Az Egri Tavaszi Fesztivál tökéletes alkalmat nyújt arra is, hogy bárki betekintést nyerjen illetve nyerhessen a kultúra impzáns, sokszínű, magával ragadó és kifinomult világába

 
Külön öröm számomra is, hogy az Egri Tavaszi Fesztivál  programját az EGYIDEJŰ EGYETLEN képzőművészeti kiállítással nyitja meg, amely felvonultatja az Egerben és Egerhez köthető Szabad Szalon Egyesület kortárs élő és elhunyt művészeinek alkotásait. A kiállításon a képzőművészet számos ága- a festményektől kezdve a szobrokon, plasztikákon át egészen a textilig-  minden képviselteti magát. Ez a kiállítás nem csupán a jelenkori művészet bemutatásának terepe, hanem egy nagyszerű lehetőség arra is, hogy közösen fedezzük fel, milyen üzeneteket, gondolatokat és érzéseket osztanak meg velünk az Egerben és Egerhez kötődő XXI. század elején alkotó művészek. A mai kor képzőművészei is olyan világban élnek és alkotnak, amely folyamatosan változik: gyors technológiai fejlődés, globális kihívások és egyre komplexebb emberi kapcsolatok jellemzik. Műveik sokszor tükröt tartanak vlóságnak- legyen az a természetttel való kapcsolatuk újragondolása, az embeti érzelmek mélységeinek feltárása vagy éppen a társadalmi problémák kreatív megközelítése.

 
Ez a kiállítás a sokszínűséget ünnepli: különböző stílusok, technikák és megközelítések tárunak szemünk elé. Egyes művek az absztrakció révén épen az érzelmeinket cékozzák meg, míg mások a részletek finom kdolgozásával késztetnek elmélkedésre és gondolkodásra. Ami azonban közös bennük, az a mérhetetlen szenvedély, az őszinteség és az arra való törekvés, hogy valami maradandót alkossanak és hozzanak létre az utókor számára.

 
Külön köszönettel és hálával tartozunk a kiállító képzőművészeknek, akik megosztják velünk alkotásaikat:

 
I.Elhunyt alapító tagok:

1.Balgh László ( 1930-2002)

2.Kovács László ( 1944-2006)

3.Nagy B. István (1933-2006)

4.Pelz Zoltán (1957-2019)

 
II.Meghívott vendégek:

5.Ferenczy Zsolt 

6.Kopasz Tamás

7.Szurcsik József

8.Tayler Patrik

9.Töttös Kata

10.Wahorn András

III. A Szabad Szalon Egyesület kiállításon részt vevő tagjai:

11.Balázs Péter

12.Bozi Anna

13.Bugyi István József

14.Bukta Imre

15.Bulla Márta

16.Csintalan András

17.Debreczeni Zsóka

18.Erdős Júlia

19.F.Balogh Erzsébet

20.Fejes Adrienn

21.Földi Péter

22.H.Tóth László

23.Határ Attila

24.Herczeg István

25.Andreja Jovic

26.Kiss G.Dániel

27.Kis-Prumik Zoltn

28.Korponay Margó

29.Kótai Tamás

30.Lipkovics Péter

31.Nagy Lilla

32.Ónodi Mátyás

33.Pusztai Ágoston

34.Popovits Zoltán

35.Rostás Bea Piros

36.Szeszák Ádám

37.Szilágyi Rudolf

38.Sztojka Melissza

39.Tomecz Dániel

40.Ványai Magdolna

valamint mindazoknak, akik megálmodták az EGYIDEJŰ EGYETLEN képzőművészeti kiállítást és részt vettek ennek megvalósításában. Az ő munkájuk nélkül nem lenne lehetséges, hogy ilyen gazdag és inspiráló kiállítási anyaggal találkozzunk a ma este folyamán.

Ezért arra szeretném bátorítani Önöket, hgy ne csak nézzék, hanem lássák is a műveket, időzzenek el hosszasan előttük és vegyenek részt   történeteiben! Engedjék, hgy a színek, a formák és a kompoziciók megszólítsák Önöket! És ami talán az egyik legfontosabb: beszélgessenek egymással a látottakról és benyomásaikról. A művészet lényege ugyanis nem csak az, hogy érzéseket keltsen bennünk, hanem hogy össze is kössön minket egymással, az érzéseinkkel és a világgal. Ez a kiállítás nem csupán képek, formák vagy színek összessége, hanem egy párbeszéd, amelyet a művész indított el és Önökkel kedves látogató folytatódik tovább.

Őszintén kívánom Önöknek, hogy  a kiállítás ne csak esztétikai élményt, hanem inspirációt is adjon mndennapjaikhoz. Ébresszen Önökben új érzéseket, gondolatokat és talán még egy kicsit másképp is láttassa környezetünket és a minket körbeölelő világot!

 Nagyon köszönöm megtisztelő figyelmüket és további szép estét kívánok !

Novákné Mlakár Zsófia,

A Dobó István Vármúzeum szakmai igazgatóhelyettese

Tisztelt Alpolgármester Asszony, Alpolgármester Úr, Képviselő Asszony, Intézményvezetők, Képviselők, Egyesületi vezetők, Művészek!

Tisztelt Vendégeink!

Szeretettel és tisztelettel köszöntöm Önöket a Dobó István Vármúzeum Ziffer Sándor Galériájában Egyidejű egyetlen címmel megnyíló tárlatunkon! 

A kiállítás számunkra múzeumi szakemberek számára ünnep, ezt nagyon gyakran mondjuk és valóban így is éljük meg. Ünnep, mert minden olyan cél, amiért a mindennapokban dolgozunk ebben a produktumban, a kiállításban egyesül. Minden kollégánk részt vesz a megalkotásában a muzeológusoktól, a restaurátorokon, múzeumpedagógusokon át a technikai-műszaki dolgozókig, a kommunikációs és marketing, közönségkapcsolati szakemberekig, a gazdasági vagy biztonságtechnikai területen dolgozó kollégákig bezárólag. Küldetésünk a nemzeti és helyi dimenziójában vett értékeink megmentése, őrzése, ápolása, éltetése és újrateremtése. Igen, a múzeum értéket teremt, amikor egy közösség eredményeit felmutatja, amikor ezeket számba veszi, tudományosan kutatja, értelmezi és érthetővé teszi, amikor a mindennapok zajában felmutatja ezeket az értékeket. Megállásra késztet, elgondolkodtat, érzéseket vált ki, önreflexióra ösztönöz. Ilyen értelemben a közösség és az egyén számára is a megmaradást, az egyéni és közösségi szellemi-lelki építkezést és töltekezést szolgálja. Pontosan úgy, ahogyan ez a kiállítás is. 2013-tól, amikor a Ziffer Sándor Galéria terei immár a Dobó István Vármúzeum képzőművészeti kiállításainak tere lett hosszú út vezetett a mai napig. 2020–21-ben az épület teljes külső-belső felújításon esett át, kiállítások mellett egyre nagyobb teret nyert a közösségi hasznosítása is. Számos nagyon magas színvonalú és sikeres tárlat kapott itt helyet, gondoljunk csak a Lesznai Anna életművét bemutató kiállításra, az Akvarell Triennáléra, a romantika festészetét bemutató Petőfi bicentenáriumhoz kapcsolódó országos jelentőségű tárlatra, vagy a gyűjteményünk legszebb tájképeit felvonultató Fények és árnyak című kiállításokra. Ezek a tárlatok és a hozzájuk kapcsolódó rendezvények mondhatni felhelyezték a Ziffer Sándor Galériát a város mentális térképére, tudatosították, láthatóvá tették és közelebb hozták a múzeumot a látogatókhoz, a gyűjteményeink sokszínűségét és gazdagságát tárták a közönségünk elé. És ezt a szerepét tovább erősítették éppen a jelen kiállítás megvalósításában legfőbb partnerünk a Szabad Szalon Egyesület által szervezett kortárs képzőművészetet a közönséghez közelebb hozó rendszeres előadások, beszélgetések itt a galériában. Amikor az önkormányzatunk felkért bennünket a tárlat megvalósításában való közreműködésre, akkor éppen ezt a nagyon tudatos városi közösségépítést folytatta és segítette az értékteremtő munkát. Szüksége van a városunknak a magas színvonalú tárlatokra mert az itt élő és alkotó művészek támogatásának és bemutatásának, a megbecsülésüknek a jele, a látogatóknak, a közösségünknek is szüksége van ezekre a kiállításokra, mert az értékek felmutatását, a szellemi erőforrást, az élő párbeszéd lehetőségét nyújtják. Bennünket múzeumi szakembereket pedig megerősít abban, hogy a hivatásunkat ennek a közösségnek a szolgálatába állítva a megfelelő helyen vagyunk ennek a közösségnek a megbecsült tagjai.

Ezzel a gondolattal zárva engedjék meg, hogy végül a köszönet szavait tolmácsoljam a Szabad Szalon Egyesület közreműködő tagjainak, művészeinek, minden a kiállításon szereplő művésznek, Eger Megyei Jogú Város Önkormányzatának és minden a kiállítás létrehozásában közreműködő kollégámnak, így a kiállítás kurátorának, H. Szilasi Ágotának, a killításrendező kollégáimnak, Nagy Tamásnak és Erdős Arankának, gyűjteménykezelőnknek Koncz Juditnak, a Kommunikációs és Közönségkapcsolati, valamint a Műszaki osztálynak munkatársainak.

F. Balogh Erzsébet

Festőművész, egykori főiskolai docens, az egyesület alelnöke

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves vendégek, művésztársak, régi és új barátok!

Szeretettel köszöntök mindenkit az egri Tavaszi Fesztivál alkalmából megrendezett Szabad Szalon kiállításon. Sokan hallottak már a Szabad Szalon Egyesületről, de azt hiszem sokan nem. Van egy hosszabb neve, ami pontosabban meghatározza, hogy milyen régió művészeit célozza meg, ami így hangzik: Egerben és Heves megyében élő és alkotó képző és iparművészek Egyesülete. 2002-ben alakult. Alapító tagok Nagy B. István, a vizuális művészeti tanszék, tanszékvezető főiskolai tanára, H. Szilasi Ágota, a Dobó István Vármúzeum művészettörténésze, jelen kiállítás kurátora, és az egri művészek közül Herceg István, Balogh László, Pelz Zoltán és jómagam. Nagy B. Istvánnak elévülhetetlen érdemei voltak nemcsak a egri vizuális nevelés megreformálásában, de kulcsfontosságú szerepe volt az egyesület létrejöttében, telitalálat a kurátori rendezés részéről, hogy központi helyet kapott az El Greco sorozatának egyik kiemelkedő darabja Türliz gyermek címmel. István ismertetőt írt a megalakulás és a névválasztás kapcsán. Ebből szeretnék idézni.

„A szalon szó kultúrtörténeti jelentése elég sokat változott az idők során, de fénykorának kétségtelenül azt tekinthetjük, amikor az úgynevezett alkotó értelmiség gyűjtőhelye volt az úgynevezett úri házakban egy-egy kultúrszomjas úrnő védőszárnyai alatt."

Akkor jóval többet jelentett szalonképesnek lenni, mint mostanság, mert a testi-lelki higiénián túl feltétlenül vinni kellett valami szellemit is. A szalon úrnője nyújtotta a vendéglátást, a meghívottak köre pedig azt a szellemi atmoszférát, ami a ház elegáns nappaliját szavatoltan „Szalonná” tette. Vagyis ahonnan mindenki szellemileg gazdagabban, a kultúra dolgaiban illetékesebbként távozhatott, mint ahogy betért. Európánk kultúrája nagyot épült ilyen módon. (…) A Szabad Szalon tagjai azok, akik a célokat, az adottságokat és egymást vállalni tudják, maguk közé sorolva egyes elszármazott művészeket és a 2002-ben még az Eszteházy Károly Főiskolának nevezett intézmény oktatóit, a megyén kívüli alkotókat, elvégre ők is részesei Heves megye és Eger emberi, természeti és kulturális értékeinek”. Nagy B. István sorait azzal egészíteném ki, hogy Heves megye életében mára megkerülhetetlen szerepet tölt be Mezőszemere, az ott élő művészek. Sokan az egyetem tanári karához tartoznak, a 2000-es évektől Bukta Imre példáján és vonzáskörében kötötték egészen, vagy félig életüket ehhez a településhez. Először szerepelnek nagy számmal a Szabad Szalon kiállításán tagként vagy meghívott, kiállításra felkért alkotóként. Egyidejű egyetlen címet kapta a kiállítás. Úgy gondolom, hogy ez a szókapcsolat szemléletesen utal a kiállítás jellegére, mely szándékosan nem akart tematikus szempontokat meghatározni. 

Az egyidejű kifejezés az ugyanakkor történő; egyszerre, ugyanazon időben létező, fennálló eseményekre vagy történésekre utalhat. Tehát az itt kiállító 40 művész aktív alkotóperiódusa a 21. századhoz köthető, a bemutatott művek körülbelül az elmúlt öt-tíz évben létrehozott munkák. Tehát létrehozásuk megközelítőleg azonos idő intervallumra tehető. Fogalmazhatunk úgy is, játszva az idő mulandóságával, hogy „azonos pillanatban" születtek. Mit is kell értenünk a pillanat alatt, ez már csak viszonylagosan határozható meg. Filozófiai értelemben is beszélhetünk egyidejűségről, csak ennek megállapítása is ütközhet nehézségbe, a gondot az idő mérhetősége, s egyáltalán, az anyagi folyamatok átláthatatlansága jelenti.

Az „egyetlen” szó jelentése és fogalma a magyar nyelvben arra utal, hogy csak egyetlen darabról, példányról vagy személyről van szó. Én az egyetlent a mi vonatkozásunkban az önálló szemléletmódot képviselő, szabad szellemű művészekre és az általuk létrehozott egyedi, önálló gondolatokat, egyéni anyaghasználatot, technikát reprezentáló művekre értem. A kiállítók magas száma és a magyarországi és nemzetközi festészetben betöltött jelentős szerepükre tekintettel nem vállalkozhattam arra, hogy a megnyitó beszédben név szerint méltassam az itt kiállító művészek munkásságát. Erre egy tárlatvezetés lenne megfelelő forma, remélem lesz rá alkalom.

Én arra vállalkoztam most, hogy röviden összeszedtem azokat a gondolatokat, amelyek engem is foglalkoztatnak a kortárs művészet kapcsán, és remélem, hogy ezek a gondolatok segítséget nyújtanak a művek befogadásában. Első benyomásra is egyértelművé válhat a néző számára, hogy rendkívül sokszínű és változatos a kiállítás anyaga. Felvetődhet bárkiben a kérdés, amit fel is tett nekem a szeptemberi, EKMK Bartakovics Béla Közösségi Házban megtartott, Jelen-lét I. – INTRO című kiállításunkkal kapcsolatban egy egyetemi hallgató: Mi a közös bennünk, mi kapcsolja össze a kiállító művészeket? – mert az nyilvánvaló mindenki számára, hogy egy jó kiállításhoz szükséges valami összekötő láncszem.

Úgy gondolom, többször átnézve a kiállítás anyagát, hogy ami bennük közös az az, hogy kortárs művészek vagyunk, mégpedig nagyon kortárs művészek. Miért fontos ezt kiemelni, ha bár milliószor leírták, kielemezték, hogy mit is jelent kortárs művésznek lenni és miért is van szükség a kortárs művészetre? Szerintem kortársnak azokat nevezhetjük, akik egy időben a mai korban élnek, egyébként az adóhivatal szerint azok a kortárs művészek, akik az adózó évben még élnek.

Van ezen a kiállításon négy olyan kiváló művésznek a munkája, akik már nem élnek, nincsenek már közöttünk. Ettől függetlenül elevenen illeszkednek műveik a kiállítás szövetébe, szerintem nem túlzok, ha azt mondom, hogy koherensen szólnak, esetük példa arra, hogy vannak időtálló művek, amelyek érvényesek, aktuálisak tudnak maradni. Számunkra igazán az a fontos, ahogyan a művészek reagálnak, sajátos érzékenységükkel a kor minden rezdülésére, problémájára, konfliktusára. Tehát a környezet, az ingerek hasonlóak, az ingerekre adott válaszok különbözőek.

A kortárs művészetről kb. 10 évvel ezelőtt beszélgetett Kepes András, az Érték és Blöff című műsorában Maurer Dórával, Jeney Zoltánnal, Báron Györggyel és Radnóti Sándorral. A másfél órás beszélgetésben lényeges gondolatok hangzottak el. Többek között, módszerekben is vannak egyértelműen kortárs jellegzetességek, mégpedig az, ahogyan felépítik életművüket, melyben szisztematikusan keresnek valamit és ez a valami egy újfajta kifejező eszköz. Valamikor a hetvenes években – beszéli el Radnóti Sándor – Illyés Gyula (1902–1983) és Tandori Dezső (1938–2019) egy időben, egy napon írtak verset. Kortársak voltak, mégis tudjuk, hogy ezek a versek más-más korszakot képviseltek. Tartalmi és stílus jegyek szempontjából természetesen óriási különbségek vannak a generációk között. Esetünkben is, a jelen kiállításban van kb. 40 év korkülönbség az idősebb és a fiatalabb kiállítók között, ugyan úgy, mint példámban Illyés Gyula és Tandori Dezső között.

Van a művészetben egy olyan kategória, amiről úgy gondolom beszélni kell, mégpedig az experimentális. Mit is értünk ez alatt? Azt, hogy amit kigondol, amit kitalál a művész, annak lehetnek előre nem látható következményei is, belekalkulálja azt, hogy olyasmit próbál felfedezni, ami eddig még nem volt. Tehát az alapkutatással szinonim. Ez a fajta gondolkodás egy alapállás. Természetesen, ha kísérletezünk van, ami bejön, és van, ami nem jön be. Van sikeres és sikertelen kísérlet. „Majd az idő eldönti” – szoktuk mondani. A kísérletezés egy olyan művészi hozzáállás, amely olyan dolgot akar létrehozni, ami még nem volt. Természetesen létezik olyan alapállás is, hogy azokkal a módszerekkel akar dolgozni, ami már volt.

Tartalmi szempontból a kortárs művészet a valóságra reagáló, kortárs narratívát fogalmaz meg. Vannak, akik nagy festészeti megoldásokra törekednek, monumentális műveket hoznak létre, és vannak, akik egyszerű anyagokkal, szerényebb méretben találják meg a saját hangjukat. A méret és az anyaghasználat változatossága mellett, egyre gyakoribb, hogy egyértelműen nagyon személyes, nagyon intim, nagyon érzékeny, mikró narratívákra építenek a művészek. Hegyi Lóránd művészettörténész, egy pár évvel ezelőtti kiállításmegnyitójában utal erre, idézek tőle:

„A 80-as évek elején sok filozófus megfogalmazta a nagy narratívák válságát, vagy hiteltelenné válását, vagy kifáradását, a grand negatív válságáról beszéltek. Ezekben a mikro narratívákban a valódi emberi értékek memoárja, tartaléka tűnik fel, hétköznapi problémák, nem nagy sztorik, nem egyetemes megváltó víziók, mindenképpen ideológia ellenes, vagy az ideológiát szkeptikusan szemlélő művészet körvonalazódik, ami a mindenkori saját tapasztalatokból, érzékenységből, emlékekből, vágyakból, pozitív vagy negatív érzésekből, szorongásból építi a maga mikro narratíváját.”

Ez a válasz a kortárs világra, sajnos, ha őszinték akarunk lenni magunkhoz, mindannyian egy nagyfokú elbizonytalanodást, irányvesztést élünk meg. Nagyon sok ideológiából kiábrándultunk, más-más ideológiák próbálják magukat ráerőltetni a reális élet tapasztalatunkra. Általában a művészek távol állnak az ideológiától, nem politikusok, nem filozófiai prekoncepció alapján közelítik meg a világot, hanem direkt dialógust építenek a realitással. Minden műalkotás egy dialógus kezdete, proponálása, hogy meghalljuk vagy nem, értelmezzük vagy nem, úgy értelmezzük, ahogy a művész, vagy nem. 

A befogadó ugyanúgy a maga mikró narratívájába építi be ezt művészetet, ahogy a művész ezt felkínálja. Szembesülnünk kell azzal is, hogy a kortárs művészetnek keresnie kell azt a helyet, ahol meg vannak azok a szellemi körülmények, ahol befogadják, vagy legalábbis ideiglenesen helyet biztosítanak nekik. Ez is egyfajta alkalmazkodás, egyfajta autentikus válasz a világra, ahol nem lehetünk egészen biztosak abban hol, meddig, milyen formában tudunk jelen lenni. Nem lehetünk teljesen biztosak abban sem, hogy a nagy intézmények, közintézmények vagy magánalapítványok ellátják azt a funkciót, hogy a mindenkori kortárs művészet finom kis rezgéseire reagáljanak. Az igény egyre inkább a népszerűbb, inkább nagy volumenű rendezvények létrehozása, a nagy sikerekre, bizonyos értelemben a már elfogadott, a már hivatalosan is értéknek tekintett megnyilvánulások menedzselésére összpontosul. 

Tapasztalataim szerint a kelleténél kevesebb figyelmet kap, ami tulajdonképpen minden ember, minden hétköznapi probléma kulcskérdése, centrális kérdése, amire valamilyen formában reflektálni kellene. Mégpedig arra, hogyan értelmezzük a világunkat? Nem könnyű erre a válasz, nem túl sok közvetlen reménnyel kecsegtető ez a világ, amiben talán mégis megmaradnak az emberi értékek, csak ezt nehezebb összeszedni a kicsi morzsákból. Az intimitásnak, a sebezhetőségnek, az érzékenységnek egyik formája, ami nem feltétlenül mindig negatív, mert ez nyitottá tesz bennünket arra, hogy a valóságra reagáljunk és arra ösztönzi művészt és befogadót egyaránt, hogy megtaláljuk, már nem is azt mondom, hogy az utunkat, hanem legalább egy kis ösvényt, ami ugyanakkor óriási élményt is jelenthet számunkra.

Szerintem ez a kiállítás bőven szolgál ilyen élményekkel, és ezt az élményt szeretnénk megosztani Önökkel.

H. Szilasi Ágota művészettörténész,

Az egyesület elnöke, a kiállítás kurátora 

2002 első hónapjaiban alakult meg Heves megye hivatásos, képzőművészeti alaptagsággal és művészi diplomával rendelkező alkotóinak egyesülete. Az alakuló ülésünk egyik fő kérdése a csoport nevének megválasztása volt. Sok felvetés, ötlet, problémázás után sikerült megtalálnunk e sokrétegű kultúrtörténeti jelentéssel bíró fogalmat – „Szalon”. Materiálisan fogadószoba, társalgó; szellemi szinten magánházaknál, meghitt, meleg „kultúrfészkekben” hajdan rendszeresen összejövő írók, művészek, tudósok s közéleti emberek társasága; majd tárlat, sokalkotós kiállítás. Úgy véltük, hogy ennek a nosztalgikus kifejezésnek van egyfajta exkluzivitása, amely emelkedettséget kölcsönöz a művészi intellektusnak. Ugyanakkor – még a rendszerváltás pozitív élményéből eredően – egyesületünk szeretett volna „Szabad” lenni. Döntésünket befolyásolta e szóösszetétel – Szabad Szalon – alliteráló lágy ritmusa is.

Fontosnak tartottuk a kortárs művészet városi közösségekben való megjelenését, számítva a támogató közegre az önkormányzatok és a kulturális intézmények részéről. Egri viszonylatban törekedtünk a város valamennyi művészeti intézményével, az Egri Kulturális és Művészeti Központtal, a Bródy Sándor Könyvtárral…, de országos szakmai képviseletekkel, illetve más civil szervezetekkel a jó kapcsolat fenntartására. Eger egyik nagy lehetősége a kortárs művészet terén, hogy a városban felsőfokú művész/művésztanár/webdesigner… képzés zajlik, azonban ez a tudás nagyrészt – bár vannak akciók – az egyetem közegében marad. Így kezdetben az Eszterházy Károly Főiskola Rajz – Vizuális-kommunikáció Tanszékével – ma Eszterházy Károly Katolikus Egyetem – is gyümölcsöző kapcsolatot alakított ki az egyesület, hiszen egykori és jelenlegi tanárai, illetve növendékei közül sokukat a tagok között üdvözölhetünk – a különleges és inspiráló tanár-diák viszony tovább színesíti a tagok közötti kapcsolatot.

Egyesületünk célja, hogy a kortárs művészetet úgy az idősebb, mint a fiatal generációk számára a megfoghatatlan kategóriájából a szerethető és megérthető állapotba hozza. Ez fontos, hiszen ez a laikusok számára nehezen értelmezhető világ valójában érzékeny fokmérője a társadalom állapotának. Ennek érdekében az elmúlt 23 évben több kiállításunk is nyílt Közös térben címmel Egerben (a Rossztemplomban, a Vitkovics-házban, Civil közösségek házában), egyéni kiállítást rendeztünk Kovács László, Nagy B. István, F. Balogh Erzsébet, Földi Péter, Oskóné Bódi Klára, Molnár István Géza, vagy Hatvanban Ferenc Tamás, Madaras László alkotásaiból, többször mutatkoztunk be a Füleki Múzeumban (Ferenc Tamás, Pusztai Ágoston, F. Balogh Erzsébet). Alkotói pályázatok lebonyolítását (Szilágyi Rudolf), vagy kiállítási, illetve életmű-katalógusok kiadását (elsősorban a Gyöngyös Város Önkormányzat támogatásával Madaras László katalógusai – bemutatók a gyöngyösi Vachott Sándor Könyvtárban), illetve a megjelenésükben való közreműködést (F. Balogh Erzsébet, Nagy B. István) is kiemelt feladatunknak tartjuk, hiszen leginkább ez reprezentálja alkotóink munkásságát. 

A művészek személyes közegébe való belépés megteremtésének lehetősége, amit programjainkkal felajánlunk a város művészetet szerető közönségének a SzalonSzerdák, 2024 tavasza óta az EstiSzalon címen futó előadássorozat keretében valósul meg, amely a Ziffer Sándor Galériában kerül megrendezésre a Dobó István Vármúzeum jóvoltából. De a tervbe vett NyitottMűtermek sorozatunkkal szintén a tagok művészetét kívánjuk a jövőben népszerűsíteni. 

Jelen kiállításunk kapcsán nagyon köszönjük Eger város kulturális életét mozgató prominenseinek, hogy a Tavaszi fesztiál eseménysorában fontosnak tartották, hogy a kortárs képzőművészet kiemelt helyet kapjon, valamint köszönjük a lebonyolításban való segítségüket. Megtisztelő, hogy alpolgármester asszony és a kultúráért felelős alpolgármester úr, valamint a kulturális bizottság elnöke elfogadta meghívásunkat a rendezvényre. A Dobó István Vármúzeumnak külön köszönjük a szíves befogadó hozzáállást kiállításunk megvalósulásához: a kollégák segítségét a műtárgyak szállításában, a kiállítás kivitelezésében, a technikai háttér megteremtésében és az elkövetkező hetekre a kiállítás nyitvatartásának biztosításában.

A Szabad Szalon Egyesület széles generációs spektrumú közösség, így fontosnak tarjuk, hogy egymást is jobban megismerjék az idősebb és a fiatalabb tagok, ami mindannyiunk számára szakmailag és emberileg is előremutató. És ahol tudjuk, segítjük egymást elismerésben, tapasztalatban, tudásban. Az elmúlt 23 év hullámhegyek és hullámvölgyek története. Bizakodásra ad okot, hogy a 2023-ban és 2024-ben megtartott közgyűléseken ismét több fiatal taggal bővült egyesületünk. Igyekszünk az egyesületet egyre vonzóbbá tenni a fiatal alkotók számára (támogatjuk a képzőművészeti alaptagság megszerzésében, pályázatok lebonyolításában, idővel a Munkácsy-díjra való felterjesztésben, ajánlásokkal), mindeközben az idősödő generáció munkásságának összegzésére, az emlékek összegyűjtésére, a már elhunyt tagok munkásságának (Balogh László, Nagy B. István, Kovács László, Dohnál Áron, Pataki József, Pelcz Zoltán, Magyar István – alapító tagok) megőrzésére is – fontos lesz – figyelmet fordítanunk.

A pártoló tagokkal együtt jelenleg 48 főt számlál egyesületünk. Kiváló ez a generáció (is) sokszínű gondolkodással és útkereséssel és már megtalált úttal.

2025. március 7-én megnyílt kiállításunk egyidejű egyetlen címével azt az üzenetet kívánja megfogalmazni, hogy valamennyi alkotó egyedi életművet építve egy időben van jelen és hordoz egymást erősítő tartalmakat a kortárs befogadók számára. Pár hónappal ezelőtt – több éves szünet után – 2024-es őszi kiállításunkkal (kiállításainkkal) is igyekeztünk ismét platformot teremteni Eger város művészetet kedvelő közönsége felé a kommunikációra. Címét – Jelen–lét I. INTRO ; Jelen–lét II. AUTRO – is azzal a szándékkal választottuk, hogy felhívjuk az itt élő alkotókra a figyelmet, jelezve, hogy itt vagyunk, itt élünk, itt teremtünk értéket… Megtisztelő volt számunkra a befogadó intézmény, az EKMK – Bartakovics Béla Közösségi Ház munkatársainak segítő figyelme és a megnyitót megtisztelők sokasága. 

Itt, most, a Ziffer Sándor Galériában köszönjük a meghívott vendészeknek, akiknek munkássága valamennyiőnk számára inspiráló, hogy elfogadták felkérésünket és műveikkel emelik, még változatosabbá teszik ezt a kiállítást. Tudjuk, hogy a művészet direkt eredménye nehezen mérhető, de hiszünk benne, hogy egy társadalom alapját képezi – kohéziós erő egy városi, települési közösségben. Így hát igyekszünk a tagokon keresztül szétsugározni mindazt, amit lélekben, szellemben a művészet jelenthet. Ebből láthatnak egy kis ízelítőt kiállításunkon, felvillantva azt a sokféle életművet, amelyek a kortárs művészi jelenben a helyben való létezés lenyomatai, sorsunk, korunk hiteles felmutatói.

KIÁLLÍTÓ MŰVÉSZEK

Elhunyt alapító tagok

Balogh László (1930–2002) – Kovács László (1944–2006) – Nagy B. István (1933–2006) – Pelcz Zoltán (1957–2019)

Meghívott vendégek

Ferenczy Zsolt – Kopasz Tamás – Szurcsik József – Tayler Patrick – Töttös Kata – Wahorn András 

A Szabad Szalon Egyesület kiállításon részvevő tagjai

Balázs Péter – Bozi Anna – Bugyi István József – Bukta Imre – Bulla Márta – Csintalan András – Debreczeni Zsóka – Erdős Júlia – F. Balogh Erzsébet – Fejes Adrienn – Földi Péter – H. Tóth László – Határ Attila – Herczeg István – Andreja Jovic – Kiss G. Dániel – Kis-Prumik Zoltán – Korponay Margó – Kótai Tamás – Lipkovics Péter – Nagy Lilla – Ónodi Mátyás – Pusztai Ágoston – Popovits Zoltán – Rostás Bea Piros – Szeszák Ádám – Szilágyi Rudolf – Sztojka Melissza – Tomecz Dániel – Ványai Magdolna

A kiállításhoz kapcsolódóan az EstiSzalon március 11-i eseményén Bukta Imre Munkácsy- és Kossuth-díjas képzőművész (Kertek alatt címmel), március 26-án pedig Sztojka Melissza, az egyesület grafikusa tart bemutató prezentációt (Mesterségem címere címel).

A kiállítás kurátoraként köszönöm az egyesület tagjainak mindennemű közreműködését, bíztató megnyilvánulásait. F. Balogh Erzsébet és Tomecz Dániel elnökségi tagok segítségét az előszervezésben, a kommunikációban, a plakát és kreatívok tervezésében Sztojka Melissza grafikusművész munkáját, a kiállítás rendezésénél és dokumentálásában Csintalan András segítségét.