Megújult a Király Lajos emlékszoba a Zilahy Aladár Erdészeti Múzeumban

„…maradandó emléket óhajtottam állítani a Bükk-fennsíki ősállománynak” – írta visszaemlékezésében Király Lajos erdőmérnök, aki 1923-tól Nagyvisnyón, majd 1928-tól 1949-ig családjával a Szalajka-völgyben, a mai Erdészeti Múzeum épületében élt, erdőgondnok, majd főmérnök, később a Szilvásváradi Erdőgazdaság vezetője lett. 

Király Lajos

Király Lajos (1894-1970) Selmecbányán született. Édesapja, Király Ernő az evangélikus líceum utolsó magyar igazgatója és a Magyar Turista Egyesület Szitnya Osztályának elnöke volt. Már gyermekkorában gyakran segített édesapjának turistautak jelzésében, és itt szívta magába az erdők és hegyek szeretetét. Az I. világháború kitörésekor a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Főiskola másodéves erdőmérnök hallgatója volt. Önkéntesként vonult be a hadseregbe bátyjával együtt, aki éppen akkor végzett a kohómérnöki karon. Együtt fogták el őket, majd öt évi szibériai hadifogság után Kínán át tértek haza. 

Király Lajos 1921-ben Sopronban szerzett erdőmérnöki oklevelet. Ezt követően a szilvásváradi Pallavicini uradalomban dolgozott. 1923-tól Nagyvisnyón, majd 1928-tól 1949-ig családjával a Szalajka-völgyben, a mai Erdészeti Múzeum épületében lakott. Bachmann Kornéliával kötött házasságukból hét gyermekük született. Először erdőgondnok, majd főmérnök, később a Szilvásváradi Erdőgazdaság vezetője lett.

A lefektetett „Király-féle tűzifacsúsztató”

Ő hozta létre és szabadalmaztatta a szilvásváradi meredek hegyoldalakon a „Király-féle csúszdát”, azaz a hordozható tűzifacsúsztatót. A Taró-völgyi termelésben a „szálaló eljárást” alkalmazta. 

Király Lajos erdőmérnök hordozható, fém tűzifa csúsztató találmányának szabadalma, 1939

A Király-féle ház áramellátására megtervezett és megépített egy villanytelepet, az ivóvíz biztosítására a közeli hegyoldalból bevezette a forrásvizet. Elkészítette a Bükk dombormű térképét, javaslatára lett 1942-ben a Bükk-fennsíki Őserdő védetté nyilvánítva. 

1944 őszén a front hazánkat is elérte, a szilvásváradi erdőgazdaság tevékenysége is katonai céloknak, elsősorban a Bükkfennsíkra történő lőszerszállításnak lett alárendelve. Király Lajos segítségével sok szilvásváradi erdei munkás mentesült a katonai szolgálat alól. Ezekben a nehéz időkben fontos szerepet játszott a falu életében, jó diplomáciai érzékének, német és orosz nyelvtudásának és gyors helyzetfelismerő képességének köszönhetően. 

A talajerózió elleni védekezésnek és a Tokaj-Hegyalja szőlővidék rekonstrukciójának egyik úttörője volt. Vízgazdálkodási kérdésekkel is foglakozott és a Magyar Hidrológiai Társaság Borsodi Csoportjának alelnöke, majd nyugdíjasként elnöke lett. Részt vett az Országos Talajvédelmi Tanács létrehozásában, valamint Nagy-Miskolc vízellátásának a tervezésében.

Az 1956 utáni nehéz időkben evangélikus egyházi felügyelőként igyekezett segíteni a gyülekezeti életet Miskolcon. Feleségével együtt több olyan, részben evangéliumi, részben a keresztyén hit és a tudomány kapcsolatával foglalkozó könyv fordításában vett részt, amelyek kiadásához az akkori egyházi és világi hatóságok nem járultak volna hozzá. Ezek miatt 1963-ban rendőrségi vizsgálat indult mind ellene, mind Weiszer Elek lelkész és mások ellen. 2010-ben a miskolci belvárosi templom kertjében emléktáblát avattak a két hitvalló, Weiszer Elek és Király Lajos emlékére.

Egész életében törekedett arra, hogy a szakmai és szociális kérdésekre is humanista, vallási meggyőződéséből fakadó megoldásokat találjon.