ÚJ RÍMEK - Új és RégI MestErségeK
A Nemzeti Tehetség Program támogatásával, új tehetséggondozó szakkör valósul meg a Várműhelyben. A fél éven átívelő szakkör a hagyományos mesterségek megismerését segíti, annak a múzeumban őrzött tárgyi világát mutatja be.
A tehetséggondozó szakkörön 14 tehetségígéret vesz részt. Négy kisiskolás egy szlovákiai magyar iskola növendéke. A diákok között vannak hátrányos helyzetűek, önkéntesek is.
A műhelymunkák során egy-egy mesterség történetét ismerhetik meg a diákok. Népi iparművészek, képzőművészek technikai irányításával, útmutatásával készíthetik el „mesterremeküket” művészi színvonalon, így keresve RÍMEKET hagyományainkra.
2022. május 21.
KÉKFESTÉS
A tengeri kereskedelem 16-17. századi fellendülésével jelent meg európai piacokon a közkedvelt indigó festék és a keleti pamutvászon. Hazánkban 1608-ban jött létre az első festőcéh. A kékfestő műhelyek elsődlegesen a Felvidék területén foglaltak helyet. A kézzel mintázott kelmék a népviselet mellett a főúri viseletekben, az egyházi textiliákon is megtalálható volt. A hat napjainkban is működő magyarországi műhely 2018-ban lett a Szellemi Kulturális Örökség része.
A Nemzeti Tehetségprogramban részvevő gyermekek megismerkedhettek a mesterség történetével, a titkos receptek alapján készített indigó festékkel és a pap anyaggal. Bakos Zoltán kékfestő népi iparművész bemutatta a festési eljárást, ismertette a Bácsalmási Kékfestő Műhely napjainkban folytatott hagyományőrző tevékenységét.
A programban résztvevő diákok fehér pamutvászon alapanyagot mintázhattak meg pap anyaggal, fa nyomódúcok segítségével. Az indigóval való megfestést követően egy kis terítő lesz a munkájuk gyümölcse.
GALÉRIA
2022. május 7.
HARANGÖNTÉS - CSALÁDI NAP
A harangöntés napjainkban már ritka mesterség. Elsődlegesen egyházi céllal készültek a harangok. A 18. századig a harangöntők egyben ágyúöntők is voltak. Az egri mesterek emlékét a Harangöntő-ház és Harangöntő utca napjainkig őrzi. A harangjátékok életünk része a mindennapokba.
A Nemzeti Tehetség Program keretén belül a gyerekek egy egész napos családi program keretén belül betekintést kaphattak a harangöntés technikájába. A szlovákiai harangöntő mester, Slíž Róbert a középkori technikát alkalmazva mutatta be az olvasztás, öntés folyamatát. A magharang keveréke agyag, lótrágya és emberi haj volt. Az elkészült kisharang 2,5 kg-os, felirata: Hőseinknek 1552.
A műhelymunka során a gyerekek a harang díszítésének technikájával ismerkedhettek meg. A gipszből és szilikonból készített negatívokba méhviaszból öntötték ki a formákat.
GALÉRIA
2022. április 19.
SZÖVÉS
A palóc vidéken a háztartási és lakástextilek alapanyaga elsődlegesen a kender volt. A fonás, szövés a téli időszak női munkája volt, amely közösségi szórakozási formává vált. A Nemzeti Tehetségprogram keretén belül megismerkedhettek a Dobó István Vármúzeum által készített A textil mesterei című kisfilmmel, amely bemutatta a kender feldolgozásának történetét.
A palóc szőttesek hagyományos motívumkincsét, technikai ismeretét 1951-ben megalapított Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet napjainkig megőrizte. A szövetkezet elnöke, Báder Miklósné elmesélte a diákok számára a szövetkezet, a hagyományápolás ezen formájának történetét.
A szövetkezet tagjaként Urbánfy Éva népművészet mestere által megismerkedhettek a szövés mesterségéhez kapcsolódó alapfogalmakkal, a váltós szövőkereten való technika sajátosságaival. A diákok piros, kék és nyers gyapjúfonálból szőhették meg csíkmintás kis terítőjüket.
GALÉRIA
2022. március 26.
KÖNYVKÖTÉSZET
A könyv megbecsüléséhez hozzátartozik, hogy kötést kapjon. A szép kivitelű, mutatós könyvek a könyvkötő mesterek munkáját dicsérik. A régi, igényesen alkotott könyvek szépségét számtalan technika és anyag felhasználásával ma is elérhetjük, különleges könyveket hozva létre.
A Dobó István Vármúzeum Gárdonyi Géza Emlékmúzeuma az író egri otthonában berendezett irodalmi emlékhely. A Nemzeti Tehetség Program keretében résztvevő diákokat az író magánkönyvtárából összeállított állandó kiállítás várta. Szalainé Király Júlia irodalomtörténész, muzeológus szakvezetésével Gárdonyi könyvritkaságait tanulmányozhatták.
A diákok vetített előadáson keresztül ismerhették meg a dyptihonokkal kezdődően, a kódexek kemény fatábla kötésein keresztül a reneszánsz díszes kötéssel ellátott könyveit. Megismerkedhettek a bőrkötésű és a fémtáblás könyvekkel, melyeket gazdagon díszítettek a hajdani mesterek. Az 1400‐as évek második felében hazánk lépett előre a könyvkötő‐ és díszítőművészetek remekbeszabott alkotásaival, Mátyás király Corvináival. Itt alkalmazták először a bélyegzővasakkal nyomtatott dús aranyozást.
A foglalkozáson Vincze Kristóf könyvkötőmester segítségével felidéztük a hagyományos kézi könyvkötészet műveleteit és eszközeit. Bemutatta számunkra, hogyan születnek a könyvek a gyakorlatban.
A foglalkozás gyakorlati részeként a gyerekek elkészítettek egy puha borítású bőr könyvet, cérnafűzött merített papíros könyvtesttel. Ezután sor került arra is, hogy szabadkézi aranyozással nyomtassanak a könyvborítóra hagyományos díszeket.
GALÉRIA
2022. március 12.
ÁCSOLT LÁDA KÉSZÍTÉS
A magyar parasztságnál az ácsolt láda a 14. századra országosan elterjedt. Árusításukról a vásári vámjegyzékek adnak számot. Fejszével hasított keményfa deszkából, ácsmunka módjára szerkesztett bútordarabok voltak. Tömegesen azonban csak úgy árulhatták, ha azok szállíthatóak, könnyen szétszedhetőek, tehát ácsolt szerkezetűek. Az esküvőkön a díszes menyasszonyi, kelengyés ládák főszerepet töltöttek be és nagy gondossággal készítették azokat. Mint megbecsült bútorok, a házban fő helyet foglaltak el. Nagyobb méretű, de egyszerűbb változatában, a szuszékban gabonát („életet”) tartottak.
A nagy bútorkészítő központok elsősorban a fában gazdag vidékeken alakultak ki. A leltárkönyvekben feltüntetett adatok szerint az emlékezet nem őrizte meg a készítés pontos helyét: „Gömör megye, Felvidék, tót árusok, felvidéki tótok” meghatározásokat olvashatjuk.
A Dobó István Vármúzeum Néprajzi Tárgyi gyűjteményében sok jelentős darab található, amelyek a faragott bútorok északkelet-magyarországi elterjedését és díszítettségük gazdagságát mutatják. A programon résztvevő diákok a Nemzeti Tehetség Program keretén belül ízelítőt kaptak az ácsolt ládák elterjedésétől a használatukon keresztül a díszítésen megjelenő változatos motívumrendszerig.
A foglalkozáson Gyenes Tamás fafaragó népi iparművész több száz éves módszerekkel készített szuszékjaival ismerkedhettek meg a gyakorlatban. Ízelítőt kaptak a régi ácsolt ládákról folytatott kutatásairól és a szakma iránti elkötelezettségéről. A hagyományos szerszámok, alapanyagok és használatuk bemutatása különleges élményt nyújtott a résztvevőknek. A ládák díszítéséhez felhasznált sorminták, különleges stilizált emberábrázolások bemutatása után saját motívumsort terveztek és készítettek a mesterrel és segítségével.
GALÉRIA
2022. február 19.
KOVÁCSOLÁS
Elődeink a kovácsmesterséget már a honfoglalást megelőzően is gyakorolták és foglalkoztak a vas előállításával. Hazánkban valószínűleg a 13. század folyamán vált el a vaskohászat a kovácsmesterségtől.
Az uradalmakban, falvakban a kovácsok műhelye és a munkafolyamata nem sokat változott az idők folyamán. A falusi vagy patkolókovács főleg a paraszti eszközök készítésével, javításával foglalkozott. A legfontosabb feladatuk a szekerek vasalása, lovak és ökrök patkolása volt. Az elmúlt évszázadokban jelentős szerepet töltöttek be a közösségek életében. Sokan még állatokat is gyógyítottak.
A mesterségnek különféle szakmai típusai alakultak ki: cigánykovács, uradalmi kovács vagy gépészkovács, községi vagy kommenciós kovács.
1880 körül építették a verpeléti kovácsműhelyt a község főutcájának kiöblösödésében, majd 1964-ben helyreállították. Jelenleg kiállítóhelyként látogatható. A Nemzeti Tehetség Program keretében résztvevő diákok a Dobó István Vármúzeum Egri Néprajzi Adattárának dokumentumai segítségével ismerhették meg a műhely történetét.
A múzeum tárgyi gyűjteményéből bemutatásra került több különleges kovácsoltvas tárgy: molnárkalács sütő, állatbélyegzők, vas gyertyatartó, ökörpatkó.
Vajda László tiszaeszlári népi iparművész, kovácsmester portréfilmjén keresztül láthattuk a sok száz éve változatlan mesterségbeli fogásokat, amelyeket a mester fia, Vajda László díszműkovács mester, népi iparművész, a délutáni órákban gyakorlatban is bemutatott. A diákok nagy lelkesedéssel vetették bele magukat a munkába és mindenki elkészítette a saját kovácsoltvas mintadarabját.
GALÉRIA
2022. február 5.
METSZETKÉSZÍTÉS
A sokszorosítás európai történetében elsőként a magasnyomás technikája jött létre, amelynek egyik igen korai változata volt a fadúcos nyomtatás, majd ezzel szinte egy időben alakult ki a mélynyomó eljárás, a rézmetszet. A sokszorosító nyomtatás elterjedését elősegítette a búcsúcédulák, szentképek és kártyák iránti kereslet növekedése. A nyomtatott grafika a könyv világát is megidézi.
A Dobó István Vármúzeum Képzőművészeti gyűjteményében jelentős anyag található a szakrális kisgrafikákból, amelyek a barokk szentképmetsző műhelyek sokoldalú munkásságát ölelik fel. Ide tartoznak a grafikai alapú apáca munkák és a Gond Ignác metszet gyűjteményének darabjai.
A résztvevő diákok a Nemzeti Tehetség Program keretén belül megismerték a hagyományos sokszorosított grafikai munkák sajátos jegyeit, a kis ájtatos képek hazai kultuszának sokszínűségét.
Átfogó képet kaptak a magasnyomás történetéről és ennek a technikának napjainkban elterjedt változatát felhasználva linómetszetet készítettek.
A munkafolyamat fázisainak rejtelmeibe Herczeg István grafikusművész vezette be a résztvevőket, a téma megrajzolásától kezdve a metszésen, a próbanyomatokon keresztül a végleges kidolgozásig.
GALÉRIA
2022. január 22.
SZŰRRÁTÉT KÉSZÍTÉS
A szűr a magyar népviselet legősibb és legkedveltebb ruhadarabja. Férfi viselet, mely a házasságkötéstől az elmúlásig kísérte végig tulajdonosa életét. Az egri szűrszabók a Kárpát-medence területén egy sajátos stílust alakították ki azáltal, hogy a posztóanyag teljes felületét kihímezték és rátéttel díszítették. Egerben 22 műhely működött a 19. század közepéig tartó virágkoráig. Készítését betiltották, a mesterek a városon kívüli borospincékben folytatták tovább a „legmagyarabb” ruhadarab alkotását.
A Nemzeti Tehetség Program keretén belül a diákok betekintést kaptak az öltözék elterjedésének történetébe, szabásának, díszítésének különféle technikájába, a tájegységenként megjelenő szimbolikus díszítőelemek elterjedésébe a népi kultúrában.
A műhelymunka során Torba Ildikó szűrrátét készítő Népi Iparművész irányításával ismerhették meg a diákok a rátétes technika sajátosságait, a régi mesterség mai továbbélésének lehetőségeit. Egy rátétes párnát készítettek el a gyermekek cakkozásos technikával.
GALÉRIA
2022. január 8.
KOSÁRFONÁS
A fonható növények feldolgozásának több ezer éves hagyománya van. Ezek közül a legismertebb a vesszőfonás, amelynek alapanyaga leggyakrabban fűzvessző.
A hagyományos népi kultúrában mindig is készítettek különböző termékek tárolására, szállítására szolgáló kasokat, kosarakat. Az önellátás mellett ezen a vidéken is elterjedt a megélhetést biztosító kosárfonó háziipar és kisipar.
A Dobó István Vármúzeum Fotóadattárából bemutatásra kerültek azok a felvételek, amelyek a paraszti kaskötők munkáit reprezentálják. Ilyen például a falukapu Fedémesen, a sövénykerítés a siroki barlanglakásoknál, egy nagy kas Boldogon. A Vármúzeum tárgyi gyűjteményéből a vesszőfonás emlékeit őrző sajátos egri must- és borszűrő kosarakat mutattuk be.
Noszvajon a falu lakóinak jelentős hányada még a múlt században is foglalkozott egy sajátos háziipari tevékenységgel, a „hátyifonással”. A hegyvidéki fekvés miatt hasított mogyoróvesszőt és som vagy csipkeágat használtak alapanyagként.
A műtárgyak közül a noszvaji hátyi és a karos kosár is bemutatásra került. Császi Irén néprajzkutató muzeológus 1992-ben készített kisfilmet Víg Lajos kosárfonóval Noszvajon. A program résztvevői ezen keresztül betekinthettek a hátyifonás szakmai fogásaiba.
A műhelymunka során Mucsonyi Zsolt kosárfonó mester segítségével a kosárfonás alapfogásait sajátíthatták el a diákok. Bemutatásra kerültek a vessző hajlításának alapvető szabályai és technikái. A tehetséggondozásban résztvevő fiatalok hántolatlan fűzvesszőből készítették el életük első kosarát.
GALÉRIA
.png)
.png)
.png)
.png)
2021. december 18.
MÉZESKALÁCSOSSÁG
A mézeskalács készítése hazánkban mondhatni az államalapítással egyidős. A mézeskalácsos mesterek a XVII. század elején német és osztrák hatásra céhekbe tömörülve készítették a vásárokon árusított édes tésztáikat. Egerben 1718-ban említik először a mesterség készítőit. Károly János Kertész utcai műhelyét 1926-ban vásárolta meg Ódry Dániel, akiknek családja legtovább őrizte meg Egerben ezt a régi hagyományokkal rendelkező szaktudást.
Az első műhelymunka alkalmával a tehetségígéretek családtagjaikkal közösen ismerkedhettek meg a mézeskalácsosság történetével: az alaptészta összetevőivel, a készítés és sütés tudományával. A Dobó István Vármúzeumban őrzött, a mesterséghez kapcsolódó műtárgyak közül, az Ódry család hagyatékából származó 100-150 éves eredeti ütőfák, offer formák kerültek bemutatásra.
A műhelymunka során a debreceni Radics László mézeskalács készítő-, népi iparművész vezetésével a mesterségre jellemző ütőfás vagy tányéros édestésztával dolgozhattak. A mester családjának hagyatékában őrzött ütőfáival készíthették el tányéros mézeskalácsukat. A Várműhely kemencéjében az eredeti eljárás alapján sütöttük meg azokat.
GALÉRIA
