Péter hadnagy

2021. 02. 02.

Áldjon és éltessen az Úristen minden jóravaló, Egerbe érkező atyámfiát.

Ifijúságomban, atyám akaratát követve, Szent Benedek rendjének szerzeteseként szolgáltam a mi urunk Jézus Krisztus dicsőségét. Hanem az ördög sokféle izgatásinak mindenféle bűnre, ellene nem állhattam. A fehérnépek után való szertelen nagy vágyakozáson úrrá nem lehettem, a borital ördögi kísértésit meg nem vethettem. Szertelen, bűnös fiatalságom heve az istentelen, aranyért marháért dúló-fosztó szabad hajdúk közé vetett. Velük az éveknek múltán nagy sok latorságot mívelvén, sok harcon forgódtam csak egy apró seb nélkül is. Mígnem a magasságos atyaúristem, az ő nagy kegyelmében, megsokallotta bűneimet. A hatvani török egy kicsin erdőben reánk találván, társaimat egy lábig levágta. Magam nehéz sebbel két nap és két éjszaka hevervén a halottak között az erdőn, csakhogynem megtértem teremtőmhöz. Becsületes, jó keresztyén egri vitézek reám lelvén, félig megholtan az egri véghelyre vittenek. Holott immáron négy esztendeje, nagy tisztességgel, hadnagyként szolgálok. A fogadott szabad gyalogok adattak szablyám alá. Akit a kegyelmes úristen Egerbe vezérel, annak felette hangos, és ékes beszédem hamarost feltűnik. Ha nem úgy lenne is, rossz, viseltes láncingemről, ami életemet megmentette, s mit magamról ezért letenni csak aluváskor szoktam volt, bízvást megismerhetnek kegyelmetek. Elbeszélek sok ékes és igaz történetet, vitézi tettet, ostromon való derék harcot, mesélek puskáról, borról, a várnak megépítésiről, dicsőségről, meg amit kegyelmetek csak megkívánnak.