EstiSzalon 2026/2 - Hírlevél

Időpont: 2026. február 17. (kedd) 17:00 
Helyszín: Dobó István Vármúzeum – Ziffer Sándor Galéria Eger, Kossuth Lajos utca 17.

Kiss G Dániel festőművész

Iskolái: Balogh Antal Katolikus Általános Iskola és Gimnázium, Paks (2014), Eszterházy Károly Egyetem, Eger, PK – Mozgóképkultúra és médiaismeret (2014–2017), Kaposvári Egyetem, Kaposvár, RRMK – Képalkotás (2017–2020). 2020 óta kiállítóművész. 

Díjak: Godot Art Fair Díj (2022), Szabó Dezső Ösztöndíj (2023), Arcok és Sorsok, Országos portré Biennálé – különdíj diploma (2025). 

Művei megtalálhatók a Kölesdi Képtár, Kölesd, a Völgyi-Skonda Gyűjtemény, Budapest és a Wosinsky Mór Kortárs Gyűjtemény, Szekszárd gyűjteményeiben.

„Műalkotásaim fő célja, hogy összevonjam a régmúlt időkről származtatott képek szereplőit és attribútumait a jelenkor sajátos realitásával. Festményeimben egy-egy hétköznapi szituációban olvasztok egybe rendszerváltás előtti elemeket a jelenkor eszmei problémáival, proletariátusával társadalmi igénytelenségével. Jelenleg főként a nemzeti szubsztancia és a társadalmi felszínesség együttes láttatása foglalkoztat. Bad-painting-szerű formai kidolgozatlanságokkal kísérlem meg láttatni, hogy az abszurd szituációk tartalma – a mozdulatok, a karakterek egymáshoz való viszonylata – felülírják a realista technika valóságközeliségét, miközben visszautalnak azok életszerű, saját szemmel is tapasztalt mindennapiságára. 

A képsíkon nem egyéni jellegek és megszemélyesített karakterek bukkannak fel, sokkal inkább tekintetektől és egyéni stílusjegyektől megfosztott archetípusok. Karakterbéli általánosítások és nem személyiségek jelennek meg. Az utca emberei, tőlünk idegen alakok, kiüresedett tekintetek vegetálnak, lebegnek az önmaguk tipikus környezetében, haladnak a sehova sem tartás útján. Mindenki találkozott már ezekkel a tipikus alakokkal. 

A képek befogadója nem részese a szituációnak, csak külső megfigyelője azoknak, kvázi a festmény befogadásának a turistája. Az indulatos ecsetvonások és a formai kidolgozatlanság megfosztja a figurákat a belső tulajdonságoktól, általánosítja és tipizálja őket. Nem a történeteik érdekelnek, csupán elmegyünk mellettük az utcán és látjuk ezeket a figurákat, ha akarjuk, ha nem. A képi cselekményeket kisarkítom, ugyanakkor látom és láttatom a tárgyilagos objektív valóságát.”