Beáta, a hős asszony

Elődeim a vadban gazdag bükki erdők szélén álló Diósgyőr várának szolgálatában állottak, hűséggel teljesítve kötelességüket Nagy Lajos király urunk idejében. Nagyanyám maga is segédkezett az uralkodó konyhájában, s nem egy fortélyt tanult el a korabeli húsok fűszerezéséről és elkészítésének fortélyairól. Leánykoromban igen kedveltem a mókát, a táncot, s még a legények egymásnak ugrasztása is nagy mulatságomra volt. Ám lassanként elérkezett az idő, nekem is bekötötték a fejemet! Az Eger patak völgyében egy molnárhoz adtak, s a malomházban kis kemencét építtettem. Ebben sütöttem a híres molnárkalácsot mindazoknak, kik az őrlésre várakozának. A török veszedelem azonban családomat sem kímélé, falunkat felégeték, s biztonságot csak az Egri vár falai közt leltem. Ott lelém meg új feladatom! Hol éjt nappallá téve cipókat gyúrok, dagasztok, sütök az éhező vitézeknek, hol pedig péklapáttal kergetem ki a részeg bajkeverőket a Cipóosztóházból. Mára már alaposan kiismertem az Egri vár minden zegét-zugát, s ezekről, meg a hajdani idők titkairól ízes pletykákkal fűszerezett történeteket mesélek mindazoknak, kik hozzánk betérnek.