AVAROK 6–9. század – 12. vitrin

Az avarok a gepidák legyőzése és a Dunántúlon élő langobardok Itáliába költözése után 568-ban, Baján kagán vezetésével először egyesítették egy államban a Kárpát-medence területét. Ez a népcsoport Közép- és Belső-Ázsiából származott, de a korabeli írott források bizonytalanok a pontos eredetüket illetően. Kiváló katonáik ötvözték az ázsiai eredetű könnyűlovas, a nehéz páncélos, valamint a helyi germánokra és a romanizált lakosságra jellemző gyalogos harcmodort. A Bizánci Birodalom elleni támadásaikat 568 és 626 között jelentős sikerek kísérték és a birodalom egyre magasabb aranyadóval volt kénytelen megváltani a békét. Ezt az időszakot Konstantinápoly 626-os sikertelen ostroma zárta le. Ekkor, a 630-as évek környékén, újabb nagyobb avar népesség lépte át a Tiszát, és vette birtokába a mai Heves megye területét is.

Megyénkben több avar temetőt és települést is feltártak az elmúlt évtizedekben. A temetők egyik részénél (Dormánd, Tarnaméra, Nagyréde) a 7. századi jellegzetességek, köztük a préseltlemezes övdíszek jellemzőek, a másik részénél (Boldog, Gyöngyöspata, Füzesabony, Kál) már a 8–9. századi sajátosságok, köztük az öntött, griffes-indás motívumokkal díszített övgarnitúrák találhatók meg, utóbbiak képzeletbeli, mitikus lényeket ábrázolnak. A férfiakat gyakran övükkel és az ehhez kapcsolódó tárgyaikkal (kés, tarsoly, benne tűzcsiholó, kovakő) temették el, mellettük pedig megtalálhatók a fegyvereik is (szablya, sax, lándzsa, íj, nyílhegy). A női sírok jellemző leletei a viseleti tárgyak közül a fülbevalók, a hajkarikák, a gyöngysorok és karperecek, de előfordulnak mellboglárok, gyűrűk vagy nyakperecek is. Az elhunytak mellett használati tárgyakat is elhelyezhettek, például tűtartót vagy orsógombot, sőt a halottnak étel- és italmellékletet is adtak, erről tanúskodnak a sírokban talált edények és állatcsontok.

Az avar sámánizmusra nincsenek közvetlen régészeti bizonyítékok, bizonyos sírokról nem lehet minden kétséget kizáróan kijelenteni, hogy a bennük eltemetett személy sámán volt, jelenlétükre azonban több közvetett tényező is utalhat (például a gyógyítással kapcsolatba hozható trepanált koponyák és a sérvkötők). A sámánok egyik leggyakoribb tevékenységének a különféle áldozatok bemutatása számított, ezek közül is a leglátványosabb az állatáldozatok felajánlása volt. Az avarok a Kárpát-medencében is megőriztek egy, a keleti sztyeppékről magukkal hozott temetkezési szokást, az elhunyttal azonos sírgödörbe helyezett áldozati állatok eltemetését. Ennek legismertebb formája az, amikor a halottal együtt egy lovat (részben, vagy egészben) temettek el. Ez a temetkezési forma az avar korszakot követően a honfoglaló magyaroknál is megfigyelhető. Azonban az avar időszakban a lovak mellett még más háziállatokat, juhokat, szarvasmarhákat, valamint kivételes esetekben akár vadállatokat is tettek egészben vagy részlegesen az eltemetett személy mellé. Az avarok közismerten jó lovasok voltak, nekik köszönhető a lovaglást jelentősen megkönnyítő, Európában korábban ismeretlen vaskengyel meghonosítása is.

A frankok 811-re a dunántúli területeket teljes mértékben a fennhatóságuk alá vonták. Ezután az avarokat már csak röviden említik a krónikákban, de ettől függetlenül azért ők nyilván megélték a magyar honfoglalás időszakát, sőt a 10. századot is. Heves megyében a Bélapátfalva, Kompolt, Gyöngyöspata, Recsk és Visznek környékén feltárt települések és temetkezések alapján jól körvonalazható egy 9–10. századi avar horizont.