Ez a kardtípus elterjedt volt a 9-11. századi Észak- és Kelet-Európa egész térségében. A viking típusú kardok jellemzője, hogy egykezes fegyverek, a legtöbb esetben kétélűek voltak és viszonylag keskeny keresztvassal rendelkeztek. A penge mindkét oldalán széles vércsatorna fut végig, a csontból készült kézvédő rövid, markolatgombja osztott. Ebben az időszakban a vikingek sok helyen zsoldosként szolgáltak, elsősorban bizánci és a kijevi rusz területeken. Feltételezhető, hogy I. Szent István királyunknak a kor többi uralkodójához hasonlóan szintén volt viking (varég) testőrsége.