Buzogányok, 14. szd.

Maces, 14th century

A legősibb ütő-zúzó fegyver, amely az ókor óta használatos. A 11. századi Európában eleinte a gyalogosok fegyvereként jelenik meg az első ábrázolásokon, leggyakrabban pedig fémből öntött henger vagy gömb alakú fejjel látták el. A török-tatár eredetű bozgan kifejezés utal arra, hogy Magyarországon a 13. században tűnt fel és terjed el a tatárjárás után. A csillagszerűen elhelyezett gúla alakú tüskék a buzogányfejen adják a sajátosságát ennek a darabnak.

 

A sisakok és vértezetek folyamatos fejlődésével párhuzamosan a támadó fegyverek, köztük a buzogány is folyamatos átalakuláson ment át. A tüskékkel ellátott alaptípus számtalan változata megtalálható a magyar fegyvertörténeti emlékek között. Ez a típus még egyszerű, élein csapott, négyzetes oldalain kereszttel díszített formát mutat.