A szablya a koraújkorban kedvelt fegyvere volt a magyar gyalogosoknak és lovasoknak egyaránt. Pengéje enyhén ívelt, elsősorban vágásra használt fegyvertípus. A penge első harmada a visszáján is ki volt élezve, ez volt a fokél. Így szúrásra és visszavágásra is használhatóvá vált. A kiállított darab használatra készült, feltételezhető, hogy csatákat is látott fegyverről van szó.