Az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregében 1888-ban rendszeresítették a szőrmés, borjúbőrből készült hátbőröndöt, amit a köznyelv csak „borjú”-ként emlegetett. Egy váltás fehérnemű, tartalék élelem, törülköző, tisztálkodási eszközök, valamint a felszerelés karbantartáshoz szükséges tárgyak kerültek bele, meghatározott rend szerint. A bőrönd fedele alá málházták a tartalék lábbelit és a sátorfelszerelést is. 1915-től rendszeresítették a vitorlavászonból készült hátizsákot is, mely jóval olcsóbb és praktikusabb volt. Az első világháború végéig a borjút és a hátizsákot egyaránt használták.