A sodronying a 8-14. század közepéig az egyik legfőbb testvédelmi eszköznek számított. Ezzel párhuzamosan már 13. századból ismerünk lemezdarabokkal továbbfejlesztett vérteztet Nyugat-Európában,ez a fejlődési folyamat a lemezvértek megjelenésével vált teljessé. A lemezdarabokkal kombinált sodronyvért igen elterjedt volt a török lovasság, a szpáhik körében is. Lemezpáncélok helyett azért használtak ilyen sodronyvérteket, mivel azok jobban szellőztek és nagyobb mozgásszabadságot engedtek. Habár a meleggel nem a Magyar királyság területén kellett elsősorban számolniuk, hanem az Oszmán Birodalom távoli vidékein (Egyiptom, Perzsia stb.). Előfordult, hogy díszítették szövegfelirattal is a páncélt, ezeknek védelmező erőt tulajdonítottak a csaták során.