Régészeti kutatás Szilvásvárad-Lovaspálya lelőhelyen

2021. 10. 22.

Szilvásvárad délkeleti részén, a Szalajka-patak völgyszakaszán, ahol a patak a hegyből leszaladva, kissé lelassul, a völgy kiszélesedik, a hosszú évezredek folyamán kedvező feltételek alakultak ki a megtelepülésre. A terület hegyvidéki jellege miatt kevés a nagyobb település kialakítására alkalmas hely, ezért a völgy ugyanazon részét választotta több népcsoport is lakóhelyéül.

Ezen a területen, 2016-ban a Lipicai Lovas és Rendezvény Központ kialakítási munkái során a Dobó István Vármúzeum régészei folytattak a területen megelőző régészeti feltárást. A megkutatott összesen 8867 m² területen hét régészeti-történeti korszak nyomai jelentkeztek a középső neolitikumtól az Árpád-korig. Ezekből a településekből és temetkezésekből összesen 2840 jelenséget tártunk föl, többek között házakat, műhelyeket, gazdasági építményeket, tároló vermeket, különböző funkciójú gödröket, árkokat. A településekről 5566 csomagolási egység, közel 70 ládányi használati tárgy maradványa került elő, többek között kerámiaedények, orsógombok, állatfigurák, kőeszközök, csonteszközök, őrlőkövek, öntőtégelyek, szarufésűk, bronz-, vas- és üvegtárgyak, eszközök, ékszerek és egyéb tárgyak töredékei.

A lelőhely déli része a hegyek ölelésében

 

A lelőhely feltárása, pontosabban a beruházás területén történő kutatás terepi része, a rendkívül sűrű telepjelenségek szakszerű kutatása jelentős kihívás elé állította a feltárókat. Az előkerült jelenségek feldolgozása, értékelése folyamatban van. A leletanyag feldolgozása során megtörtént a leletanyag tisztítása, sorba rendezése, a fém-és csonttárgyakat részben konzerválták, restaurálták. A kerámia anyag esetében a tisztításkor külön figyelmet kaptak a festett darabok. A teljes kerámia anyag restaurálása azonban jelenleg is folyamatban van. További természettudományos vizsgálatokra egyelőre nem volt lehetőség. A rendkívül sokszínű, és igen nagy mennyiségű anyag válogatása, rendezése nem egyszerű feladat. A feldolgozásban több külsős régész és természettudománnyal foglalkozó kolléga is bekapcsolódott, akik egy-egy korszak kutatására specializálódtak.

 

Az utolsó körök

 

 

Az ásatás eredményeiről több tudományos konferencián (Mikulov, Miskolc, Százhalombatta), és egyéb előadásokon is beszámoltunk és számos tanulmány is megjelent egy-egy résztémában. 2017-ben a Magyar Régészet Napján Egerben, a Régész-Műhely 2017. c. szimpózium keretében egy kisebb előadásban számoltunk be a kutatásról, valamint a kapcsolódó kamarakiállításon néhány innen előkerült lelet is bemutatásra került.

 

 

Az ásatáson előkerült települések és temetkezések korszakok szerint

A feltárt jelenségek alapján a legkorábbi emberi megtelepedés a középső neolitikum végéhez, a Bükki kultúra időszakához köthető (Kr. e. 6. évezred vége). A felszíni, oszlopszerkezetes házak mellett húzódó nagyméretű agyagkitermelő gödrökből számos tárgy töredéke bukkant elő. A legkorábbi temetkezés is egy nagyméretű neolit gödörben került elő, ahol a halottat az oldalára fordítva, felhúzott lábakkal, melléklet nélkül temették el.

A terület északnyugati részén, egy alvópózban eltemetett halott, a sírból előkerült egyetlen lelet alapján feltehetőleg egy késő rézkori nép tagja lehetett (Kr.e. 4. évezred vége).

A következő megtelepedési periódus néhány ezer évvel később, a késő bronzkor végére, a Kyjatice-kultúra időszakára tehető (Kr.e. 12-10. század). A települési jelenségeket főleg gödrök, tárolóvermek jelzik. Házaik cölöpszerkezetes felszíni építmények lehettek. A kerámia anyag mellett, agyag állatszobrocskák, orsógombok, hálónehezékek, őrlőkő töredékek, csiszolt vadkanagyar került elő. Az agyag állatszobrocskák alapján jelentős lehetett az állattartás. Ezen a telepen különösen sok volt a lovat formáló szobrocska.

A késő bronzkortól kezdve kisebb-nagyobb megszakításokkal folyamatosan lakott volt a völgy.

A kutatott területen a települési jelenségek nagy része egy késő vaskori (Kr.e. 2-3. század), kelta telephez tartozott. A településrészen több helyen kézműves tevékenység nyomai kerültek elő: kerámiaégető kemence, „kovácsműhely”. A jellegzetes edények töredékei mellett számos ékszer, üveg- és szapropelit (fekete üledékes kőzet) karperec, viseleti tárgyak, fibulák, vaseszközök köthetők a kelta lakosság életéhez.

 

Kelta edényégető kemence feltárás közben

 

 

A római császárkor időszakában (Kr.u. 2-3. század), az előkerült leletanyag alapján, a környék valószínűleg a kvád népcsoport befolyása alatt állhatott. Főleg gödrök, földbe mélyített épületek, felszíni építményekhez tartozó cölöplyukak, egy kút és négyszögletes tüzelőhelyek maradványai jelezték az egykori települést. A kerámia anyag mellett, orsógombok, csont-és szarutárgyak (fésűk), fémtárgyak, fibulák, pénzek, vaseszközök kerültek elő.

 

Császárkori településen előkerült tüzelőhely

 

 

A feltárt terület déli részén folytatódik a késő császárkori telep, de innen több, a leletanyag alapján 4-5. századra, azaz a hun korra datálható telepjelenség került elő. A kerámiaedények mellett pénzek, fibulák, csat, szaruból készült „csontfésűk” többféle típusa fordult elő a település maradványai között. Valószínűleg ennek a falunak a lakója lehetett az a nő, akinek sírját a település északi szélén találták meg. A halott ruházatához üveggyöngy, övcsat, ruhakapcsoló tű tartozott, mellette voltak a szépítkezéshez és egyéb tevékenységhez használható eszközök, bronzcsipesz, csontfésű, vaskés és egy edény is. 

 

5. századi temetkezés

 

 

A legfiatalabb településre egy földbe mélyített építmény és néhány szórvány kerámia utal az Árpád-korból (11-12. század).

 

Késő bronzkori lószobrocska

A Lovaspálya területén feltárt késő bronzkori település objektumaiból számtalan az itt lakók életére, szokásaira, értékeire utaló tárgy került elő. A használati eszközök mellett jelentős az agyagból készült állatfigurák száma: főleg lovat, ezen kívül disznót és egyéb kérődző állatot (szarvasmarhát) formázó darabok. Mellőlük jellemzően igen sok miniatűr edény töredéke került elő, ezenkívül egyéb agyagtárgyak, több lapos, kerek karika, ami talán a lószerszámhoz tartozó tárgyak modellje lehetett. A kocsi használatára és a kereskedelem jelentőségére utalnak a településen előkerült agyag kerékmodellek.

Az állatszobrok viszonylagos nagy száma az állattartás, illetve az állatállomány kiemelt jelentőségére utal a település lakóinak életében. Az agyag állatplasztikák elterjedése a késő bronzkor végén és a kora vaskor elején a Kárpát-medence nyugati végétől az erdős sztyeppe területéig húzódott. 

 

Agyag lószobrocska (késő bronzkor). Fotó: Szinok Gábor

 

 

A Szilvásvárad–Lovaspálya lelőhely késő bronzkori anyagában igen sok a ló szobrocska, ami a ló kiemelt szerepére utalhatott az egykori közösség életében. A figurák jól kidolgozottak, álló pozícióban formázzák meg az állatot. A formázáskor hangsúlyozták a sörényt, a fület, a nyak ívét, a fej formáját, a test arányait. A test hengeres, a lábak, a farok hegyes, kúpos alakúak. Méretük általában 5-6 cm. 

 

Agyag állatfigurák (késő bronzkor). Fotó: Szinok Gábor

 

 

A településen előkerült állatfigurák rendeltetése bizonytalan, játék, vagy a ház dísze lehetett. De elképzelhető, hogy az állatállomány szaporodásához, gyarapodásához kapcsolódó szertartáshoz használták, vagy esetleg utazás, kereskedelem jelképeként alkalmazták őket. Erre vonatkozóan azonban nincsenek egyértelmű bizonyítékok, azaz nem sikerült még olyan kontextusban feltárni ilyen szobrocskákat, amelyek alapján biztosan lehetne következtetni arra, hogy miért is készültek. Mindenesetre a lónak fontos szerepe lehetett a közösség életében.

 

Állatfejes övcsat (5. század). Fotó: Szinok Gábor

 

 

Díszített szarufésű (4-5. század) Fotó: Szinok Gábor

 

 

„Szilvásvárad a lovak szolgálatában” c. kiállítás a Szilvásváradi Lipicai Lovasközpont kiállítótermében

A tárlaton a lipicai fajta és a szilvásváradi ménes története kerül bemutatásra, valamint a lipicai fajták alapító ménjeinek vérvonalát bemutató családfák is láthatóak. E mellett, ifj. Vastagh György lószobrai színesítik a kiállítást.

A Lovaspályán folytatott régészeti kutatások bemutatása mellett a késő bronzkori településről előkerült agyagból készült állatszobrocskák, kocsimodellek kerekei, miniedények, egyéb az állattartáshoz kapcsolatos tárgyak agyagmodelljei is szerepelnek.

A kiállítás a Dobó István Vármúzeum és az Állami Ménesgazdaság Szilvásvárad közös rendezésében jött létre.

 


 

A lelőhely legújabb kutatási eredményekről eddig megjelent szakirodalom:

§  Farkas Csilla – Soós Eszter – Tankó Károly: Régészeti kutatások Szilvásvárad–Lovaspálya többkorszakos lelőhelyen. (Archaeological investigations at the multi-period site of Szilvásvárad-Lovaspálya) AGRIA LII., Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve, Eger, 2019. 106-141.

§  Gulyás, Bence – Rácz, Zsófia – Bajnok, Katalin – Gait, John : A solitary 5th century burial from Szilvásvárad-Lovaspálya (NE Hungary). In: Vida, Tivadar – Quast, Dieter – Rácz, Zsófia – Koncz, István (eds.): Gepiden nach dem Untergang des Hunnenreiches. Kollaps – Neuordnung – Kontinuität / Gepids after the Fall of the Hun Empire. Collapse – Reorganisation – Continuity. Proceedings of the International Conference at Eötvös Loránd University, Budapest, 14th–15th December 2015. Budapest, 2019, 431–458. 

§  Soós, Eszter – Tankó, Károly: An Attempt at Interpretation of the La Tène and Roman Period Settlement Finds from Szilvásvárad in Northeast-Hungary. In: Berecki, Sándor – Rustoiu, Aurel – Egri, Mariana (eds): Iron Age Connectivity in the Carpathian Basin. Proceedings of the International Colloquium from Târgu Mureş 13–15 October 2017. Cluj-Napoca, 2018, 77‒90.

Tankó Károly – Török Béla – Farkas Csilla (2019): A késő vaskori fémmegmunkálás leleteinek régészeti és archeometriai vizsgálata Szilvásvárad-Lovaspálya lelőhelyen. (Archaeological and archaeometrical analysing of the finds of Late Iron Age forging at Szilvásvárad-Lovaspálya) MΩMOΣ X. Őskoros Kutatók X. Összejövetelének konferencia kötete – Őskori technikák, őskori technológiák. Százhalombatta, 2017. április 6-8. Százhalombatta, 2019, 383-409.


 

Farkas Csilla

régész-muzeológus

Dobó István Vármúzeum