A TERMÉSZET VARÁZSA

Április 22-e a Föld napja. Ilyenkor a modern ember egyfajta morális késztetést érezve elgondolkodik a létét meghatározó nagy egészről, amit legegyszerűbben természetnek szoktunk nevezni.
Elgondolkodik a benne elfoglalt helyéről és felelősségéről. Korunk traumája, hogy fel kell adnunk az önző emberközpontú gondolkodásmódunkat és egy természetközpontú, a természet törvényeihez alkalmazkodó, természetempatikus attitűd által meghatározott magatartást kell magunkévá tennünk, hogy létünk harmóniája fennmaradhasson.

A természet nagy összetettségének piciny szeletkéje, lényegét hordozó darabkája az általunk egy tekintettel befogható táj. Ennek művészi megnyilatkozása a tájkép: a tájképfestészet, mely az ember természet és a természet szépsége iránti vágyát tömöríti magában. Az esztétikai többlettel – a tájban való gyönyörködés élményével, érzelmi átéléssel – felruházott műalkotás elemeit egyfajta sajátos képi gondolkodás rendezi ilyenkor új egységgé. A tájkép műfajának önállósodása, a bibliai témájú festmények hátteréből történő előbújása, autonómiája az Európai festészetben lassú folyamat volt, s valójában a 17. századi városiasodás, polgárosodás terméke. A tájkép (tájképfestészet) iránti érdeklődés fellendülésében bizonyára szerepet játszik az is, hogy a mai ember kedvét leli a természetben, sőt szinte utolsó menedéknek érzi azt, melybe zaklatott élete közben elvonulhat.
%20%20H%C3%ADrad%C3%A1s%20a%20p%C3%A1sztoroknak%20%20L-sz-81-73-.jpg)
Fények és árnyak – Festői utazások
Az Egri Képtár legszebb tájképei
Az egri Dobó István Vármúzeum felújított Ziffer Sándor Galériájában 2021 nyarán nyílt meg az egykori Egri Képtár legszebb műveiből válogatott két kiállításunk. Az 1872-ben az egri érsek által létrehozott egykori Líceumi Múzeumban összegyűlt európai mércével mérhető régi képtári anyag, melyet múzeumunk letétként őriz, természetesen kiegészült a múzeumunk által az elmúlt hatvan évben megvásárolt, elsősorban 16–19. századi európai és 18–19. századi magyar festményekkel. Múzeumi tárggyá, a régmúltból itt maradt információhordozóvá, de leginkább a szépség forrásává vált festményekből újjárendezett kiállításunk a tájképekre, a természet és az ember kapcsolatát sokrétűen magába rejtő együttlétezésre fókuszál.
Ezt a kollekciót még 2022 augusztusáig tekinthetik meg a festészetet szeretők.
Az édenben megszületett élet harmóniájától, a természet tomboló erői közé vetett törékeny emberi létezés megélésén, a szimbolikus vagy a fénnyel átitatott eszményített ideális tájon, majd a historikus múlt szellemiségét megidéző antik tájon át, a természet magasztos megjelenítésétől a topografikus és a profán jelenlétig… mindenfajta üzenet fellelhető a válogatásban.
%20k%C3%B6re%20%20%20Olasz%20t%C3%A1j%20k%C3%BAttal%20%20L-sz-55-240-.jpg)
Európában már a későgótikától a képek fontos kelléke volt a tájábrázolás, a természeti elemek beépítése a kompozíciókba, bár csak a 17. századtól vált önálló műfajjá a tájképfestészet. A vallási és a mitológiai jelenetek, a csataképek, de a portrék hátteréül is szolgáltak, hiszen a kép mondanivalóját erőteljesebb megvilágításba helyezték.
A reneszánsztól a képek lassan elvesztik szakralitásukat és egyre inkább a valóság részeletei foglalják el a képteret. A tér mélységi megjelenítéséhez, a perspektívához való viszony is átalakult, ami a 15. századtól megkülönböztette Európa északi és déli részének festészetét. Itáliában a tájkép a lineáris perspektíva szabályit követte, melyre kiváló példa a Claude Lorain követője által festett, a naplemente izzó színeibe burkolódzó tengerparti város nyugodt harmóniáját sugárzó látképe.
k%C3%B6vet%C5%91je%20%20Holland%20t%C3%A1j%20alakokkal%20%20Lsz-55-292-.jpg)
%20%20Falusi%20mulats%C3%A1g%20v%C3%ADzparti%20kocsma%20el%C5%91tt%20%20L-sz55-229-.jpg)
Flandriában viszont a három rétegű (előtér, középtér, háttér) tájképek a levegőperspektíva alapján komponálódtak, mely szerint minden távolodó tárgy egyre inkább az ég színéhez (kékbe való átmenet) lesz hasonlóvá. (Jan van Goyen: Holland táj) Mindez a táj fénnyel való átitatását, az árnyékok finom harmóniáját vagy az erős kontrasztok érzelmi töltésének üzenetközvetítő hatását is képi elemmé tette. A tájképfestők felnyitották szemünket az ég szépségére, festményeiken nehéz felhők gomolyognak az égen, melyek olykor átengedik a nap sugarait, hogy megvilágíthassa a sötét fákat, a hullámzó tenger vizét… (Peeters Bonaventura: Vitorláshajó indulása a viharos tengerre)
%20%20%20V%C3%ADzparti%20t%C3%A1j%2C%201874%20%20L-sz-55-260-.jpg)
Ezt az autonóm tájképet olykor a panteizmusig felfokozott szellemi tartalommal ruházták fel. A 19. században pedig divatossá vált a szabadban való festés, és egyre inkább megelégedtek a pillanatnyi benyomás, a látvány szépségének rögzítésével, romantikus toposzok (romok, vagy vízesés) felvonultatásával (Andreas Nesselthaler: Vízesés)
%20%20V%C3%ADzes%C3%A9s%2C%201792%20%20L-sz-82-6-.jpg)
%20%20V%C3%ADzes%C3%A9s%20k%C3%A9t%20alakkal%2C%201792%20%20L-sz-82-7-.jpg)
Sorolnám a kiállításunkon szereplő legfontosabb művek alkotóit: Benjamin Gerritz Cuyp, Frederic van Valkenborch, Andreas Nesselthaler, Claude Lorrain követője, Jan Polydor Glauber, Claes Molenar, Jan van der Stoffe, Josep Rotter, Lodewyk de Vadder, Ferdinand Martin Quadal, Johann Georg Hamilton, Francois Millet, Georg Philipp Rugendas, Christian Hilfgott Brand, id. Johann Henrick Tischbein…
%20%20A%20szepesi%20v%C3%A1r%20alkonyatkor%2C%20h%C3%A1tt%C3%A9rben%20a%20Kir%C3%A1ly%20hegy%20%C3%A9s%20a%20Magas-T%C3%A1tra%2C%201874%20%20L-sz-55-245-.jpg)
Az európai jeles darabok mellett természetesen ott vannak a magyar romantikus művészek tájképei egyetemes morális gondolataikkal és felfokozott érzelmekkel. A korábbi korszak id. Markó Károly által képviselt klasszicizmusának kiszámítható, racionális áttekinthetőségét és az örökkévalóságot sugárzó hangulatát lassan felváltja a tájélmény szubjektív átélésének változatossága. A szenvedélyektől a szelíd érzelmességig, az egyetemes történelem látványos romjaitól a nemzeti múlt helyszíneinek megörökítéséig a táj allegorikus és szimbolikus tartalmakat hordozó megjelenítéséig. A hangulatfestés eszközeivel – fények használata, kontraszthatások létrehozása, levegőfestés alkalmazása – a romantika tájfestői a legváltozatosabb érzelmek és hangulatok kifejezésére tették tehát alkalmassá e műfajt. Kiállításunkban Ligeti Antal romantikus panorámaképei, Kovács Mihály itáliai olajfestményei, Bodszky Sándor, Keleti Gusztáv… tájképei tekinthetők meg.
%20%20Olasz%20t%C3%A1j%20rommal%20%20L-sz-55-85-.jpg)
Képzőművészeti gyűjteményünk jelentős számban őrzi az Egerben is működő Kovács Mihály (1818–1892) festőművész alkotásait, köztük 17 db, zömében az 1840-es évek első felében itáliai tanulmányútja alkalmával készült vízfestményeit és ceruzarajzait. Ezek az akvarellek a tájban való festés élményét közvetítik a 19. század első felében emancipálódott magyar akvarellfestészet technikáján keresztül.
H. Szilasi Ágota
művészettörténész, Dobó István Vármúzeum