SZÍVETREJTŐ SZÍVEM SZÁZ SZIROMRA TÉPEM

…Melyik édenkertben gyűjtöttem a mézem,
Dolgok édes szívét sejtő méheimmel?
Mikor szomjuhozva önmagamba néztem
Láttam, hogy a szívem ezer szívet mímel.
Ember, állat, növény s a kövek, a holtak
Százszirmú szívemben egybefogva voltak.
Százszirmú szívemnek zengő rózsájában
Ezer harmatcseppben ezer képük úszott.
Bennem hazajártak, bennem hazagyűltek,
Csöppbe kerekedtek, eggyé édesültek...
...Létre riogatva ezer álomlepkét
Kibontom most szívem százszín rózsaleplét
Ajándékba virult nyílás örömében
Szívetrejtő szívem száz sziromra tépem,
Szívszirommal hintem az Úr asztalát én
Isten abroszául.

Lesznai Anna a 20. század elején kibontakozó magyar avantgarde egyik jelentős női képviselője. Költői, írói, meseírói publikált és publikálatlan szellemi öröksége mellett (melynek nagy részét a Petőfi Irodalmi Múzeum őrzi) hatalmas képző- és iparművészeti életművet hagyott hátra. E rejtőzködő világot egyre többen ismerik. Ismert művei nagy részét – néhány, ám jelentős darabot kivéve – a hatvani Hatvany Lajos Múzeum őrzi: közel 2400 rajzot (rajzocskát), akvarellt, gouache- és temperaképet. E nagyon vegyes összetételű képzőművészeti hagyaték Gergely Tibor grafikusművész, Lesznai Anna harmadik férje 1974-es ajándéka. 

Ebből a kollekcióból válogattuk ki azt a közel 140 alkotást, melyek kiállításunk alapját adják, de kiemelten köszönetet szeretnénk mondani a Janus Pannonius Múzeumnak és egy gyönyörű hímzés tulajdonosának, hogy kiállításunk sikeréhez hozzájárultak a művek kölcsönzésével. Bemutatjuk Lesznai Anna életének főbb eseményeit, költői és írói munkásságát és azt a pezsgő szellemi közösséget, mely a 20. század eleji magyar művészeti és szellemi életet meghatározta. 

Lesznai Anna művészetének inspirálója az alsókörtvélyesi kis barokk kastélyt körülvevő kert, a természet csudákkal teli vitalitása, s – mint kora szecessziós stílusban alkotó kollégái – ő is a természet közelségében élő keleti kultúrából és a legősibb forrásból, a népművészetből merített: úgy a népi tárgykultúra forma- és jelkészletéből, mint a népdalok, balladák és a népmesék (kodályi, bartóki) tiszta forrásából.

A Hatvany Lajos Múzeum 1969-ben alakult meg, és egészen 2012-ig egy megyei múzeumi közösségbe tartozott az egri múzeummal, így mi itt a megyeszékhelyen mindig figyelemmel kísértük gyűjteményének gyarapodását, különösen azt a nagyszerű, országos, de nemzetközi értelemben is jelentős művészeti értéket képviselő ajándékot, mely Lesznai Anna életművének lenyomata, és amely éppen ötven évvel ezelőtt érkezett meg New Yorkból, három nagy ládában e vidéki városka fiatal muzeológusának, Kovács Ákosnak címezve. 

A hatvani múzeum munkatársai és néhány elhivatott szakember öt évtizedes munkája révén Lesznai rajzolt, festett, írt életművének mélységes szépségét egyre többen értik, átélik és szeretik. Szeretik, mert az érzékeny intellektusú és gazdag érzésvilágú, a gyermeki képzelet mélységes tisztaságát megőrző alkotó életútjáról és művészi hagyatékáról csakis olyan szeretettel szólhattak a megérintettek, mint ahogyan ő e műveket létrehozta.

E kutatók egyike Dr. Török Petra irodalom- és művészettörténész, aki kiállításunkat megnyitja, Lesznai életművét több mint két évtizede kutatja – úgy az irodalmi, mint képzőművészeti munkásságát, írott és képzőművészeti hagyatékát. Publikációi, könyvei, doktori disszertációja egyre mélyebb rétegeit tárja fel a művésznő munkásságán – rajzain, festményein, versein… meséin, meseillusztrációin – túl egyénségének érzékeny rétegeit. 

A különböző művészeti ágak és műfajok szétválasztása Lesznai Anna alkotásaiban szinte lehetetlen. Díszítés és verbális érzelemkifejezés, mesélés és tárgyalkotás, indás-virágos ornamentika és lélekábrázolás nála egymást átszövő fogalmak, úgy kapaszkodnak egymásba, mint ágas-leveles mintájú hímzéstervein, akvarelljein a növények és a közöttük megbúvó lények – madarak, őzek, békák… Ezek a harangvirágos, gránátalmás, tulipános, lepkevirágos, fecskés, páfrányos, pillangóleveles, makkos hímzéstervek és kék pillangóról, régi bútorokról, eperszemnyi szívről, kisfiúról és csodálatos királylányról írt mesékhez készített illusztrációi – maga írta mesékhez, maga készítette festményei – rangos helyet foglalnak le a szecesszió organikus ihletésű korszakában, a 20. század eleji rajz- és iparművészet történetében.

Mindezt láthatják és megismerhetik barátait – akik a kor szellemi és művészeti életének nagyjai voltak –, és sok-sok titkot tudhatnak meg róla, ha ellátogatnak kiállításunkba.

Életrajz

Budapest – Alsókörtvélyes, 1885 – New York, 1966. Költő, író, ipar- és festőművész. 

Édesapja Moscovitz Geyza földbirtokos, édesanyja Hatvany-Deutsch Hermina. Falusi környezetben, Körtvélyesen töltött gyermek- és ifjúkorának élményvilága egész életét végigkísérte. 1904-től a Mintarajziskolában és Bihari Sándor (1856–1906) magániskolájában tanult. 1907-ben Párizsban Lucien Simon (1861–1945) magániskolájába járt. A világváros nem volt rá olyan elementáris „világnézet-felforgató” hatással, mint a többi Párizs-járó magyar festőművészre. Hatással volt rá azonban a szülei birtokát többször meglátogató Rippl-Rónai József (1861–1927) posztimpresszionista-szecessziós művészete és a magyar – kezdetben elsősorban a mezőkövesdi – folklórkincs. 1911-ben a Nyolcak legendás kiállításának meghívott résztvevője volt, ahol a magyar népies szecesszió stílusában készített hímzéseket, díszpárnákat és hímzésterveket állított ki. 1920-tól a legújabb törekvéseket felvállaló bécsi Hagenbund tagjaként formálódott későszecessziós stílusa.

Szépíróként 1908-tól publikált. Versei mellett, melyeket unokatestvére, Hatvany Lajos (1880–1961) vitt be először a Nyugat folyóirat szerkesztőségébe, felnőtteknek és gyermekeknek szóló, maga illusztrálta mesekönyvei jelentek meg. Valamennyit a „körtvélyesi tündérvilág” emlékképe népesít be. Megismerkedett az avantgárd művészetet támogató irodalmi körökkel, írókkal-költőkkel, így Ady Endrével is. A magunk szerelme (1913) és a Ki látott engem (1914) című Ady kötetekhez virágornamentikával díszített borítót tervezett. Ezek a szecessziós könyvművészet remek darabjai. Az 1910-es évek második felében kapcsolatba került polgári értelmiségi csoportokkal (Vasárnapi kör), így a Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált, s csak 1931-ben tért haza. 1938-ban Orbán Dezső (1884–1987) magániskolájában, az Atelier-ben textiltervezést tanított. A háború felé sodródó Európából 1939-ben Amerikába ment, ott főként művészetpedagógiával foglalkozott. 

Életének utolsó két évében egymás után kétszer is hazalátogatott. Válogatott verseskötetét is itthon rendezte sajtó alá. Önéletrajzi regénye Kezdetben volt a kert címmel 1966-ban jelent meg Magyarországon. Friss hangú panteista lírája, jellegzetesen asszonyi témái a legjobb magyar költőnők között jelölik ki helyét. 

Végakaratának megfelelően hamvait hazahozták.