Egri BORkóstoló – A szőlőművelés öröksége

Eger évszázadok óta a szőlő- és bortermelés városa. Az egri családok a mai napig őrzik a borvidék örökségét.

A Dobó István Vármúzeum gyűjteményeiben található 315 tárgy, fotó és dokumentum segítségével, virtuális kiállításunk feltárja az egri szőlőtermelés és borkészítés történetét, eszközeit, műveleteit, a kapcsolódó szokásokat, mesterségeket, pincerendszerének és borkereskedelmének sajátosságait, Gárdonyi borról írt üde színművét és napjaink borkultúráját. Animációs és archív kisfilmek, egri és Eger környéki népdalok és wordwall játékok adnak élményszerű betekintést a szőlő- és borkultúra egri érdekességeibe.

Egri BORkóstoló – A szőlőművelés öröksége

VIRTUÁLIS KIÁLLÍTÁS

A szőlőkultúra kezdetei

Az egri püspökség megalapításával és székhelyének Egerben történő kijelölésével gyakorlatilag egyidős a szőlő- és borkultúra Eger-térségi történetével. Az egyházi liturgiához csakúgy, mint a püspöki udvartartáshoz nélkülözhetetlen volt a bor. Bár írott forrásaink sosem említik a bor típusát, valószínűleg ezek nagyrészt még nem a későbbi rác betelepítések során elterjedt vörös-, hanem fehérborok lehettek. A szőlőkultúra Eger-vidéki meghonosításában jelentős szerepet játszottak a betelepített vallon nemzetiségű hospesek és a szintén franciahoni eredetű ciszterci szerzetesrend. 

Az 1552-es ostrom és a bikavér „legendája”

Animációs kisfilm kelti életre a bikavér legendáját, ugyanis az egri hagyomány szerint a bikavér elnevezés az egri vár 1552. évi ostromához köthető, amikor az oszmán túlerő ellen a várvédő vitézek harci kedvének megerősítésére Dobó István vörösbort hozatott. A törökök látták, hogy a vörös színű italtól – melyet a bikák vérének hittek – a vitézek új erőre kaptak.

A legendából annyi igaz, hogy az 1552-es ostrom idején valóban rengeteg bor (1564-ben pl. 37 hordó) volt felhalmozva a vár nagypincéjében, s ebből Tinódi Lantos Sebestyén elmondása szerint valóban szolgáltak is fel a várvédőknek az ostrom idején. A téma megismerését változatos wordwall oktatókockák segítik.

Egri borvidék és bortermelés (18–20. század) 

A források alapján a 18. század közepétől a 19. század első harmadáig a rácok által korábban meghonosított vörösbor termelés elsöprő fölénye állapítható meg. A 19. század közepén a szőlőművelés megélhetést nyújtott a külvárosok (hóstyák) lakóinak, a földbirtokos parasztoknak és a napszámos munkát végző földnélküli kapásoknak. A legkiválóbb szőlők, a város fölé magasodó, igen kedvező klímájú és talajú Eged hegy oldalában feküdtek. Szinte kizárólag a kadarka és annak változatai jelentették az egri vörösbor alapanyagát. A fehér- és vörösbor fajták mellett a 19. század második felében és a 20. század első felében kedvelt volt a siller, az ürmös és a kapásbornak nevezett lőre, a szalmabor és az egri vörös aszú is.

Bikavér

Az egri bikavérnek nevezett mély, telt vörös színű borféleség készítésére vonatkozóan már a 19. század közepétől rendelkezünk adatokkal. A filoxéra vész azonban mérföldkőnek tekinthető a bikavér történetében, nemcsak a fajtaösszetételt, hanem a technológiát, az előállítás módját tekintve is. A 19. század végétől már fajtatiszta ültetvényeket hoztak létre, az eltérő szőlőfajtákat külön szüretelték és tárolták, végül a fajtatiszta borokból házasítással állították elő a bikavért. Készítéséhez a 20. század első felében a kadarka mellett kékfrankost (régiesebb nevén nagyburgundit), medoc noirt, oportót, cabernet használtak változó arányban. Az egri bikavér hírnevének megalapozásában a nagyobb szőlőbirtokosok jártak az élen, közülük is úttörő szerepet töltöttek be a Grőber család tagjai. A rendszerváltozást követően, a családi és főként a csúcsborászatok létrejöttével párhuzamosan, ismét megjelent a minőségi vörösborok előállításának igénye.

Szőlőművelés

A régi egri szőlőkben elterjedt volt a karó nélküli szőlőművelés, mivel metszési módjuk következtében alacsony fát növeltek. A szőlőtőkék nem sorban helyezkedtek el, hanem összevissza álltak, ezt soratlan vagy süveg után való művelésnek is nevezték, mert az egyszeri egri kapás legurította süvegét, s amerre gurult, ott húzta meg az árkot a vesszők számára. Animációs film pörgeti végig a szőlőművelés folyamatát, mely a szőlőtőke nyitásával kezdődött, ezt követte a metszés, a háromszori kapálás, szaporítás, a sankgödrök tisztítása, rézgáliccal permetezés. Péter Páltól tetejezés, szőlőkötözés, szőlőőrzés, madarak elleni védekezés, végül az egész esztendei fáradság gyümölcse, a szüret. Wordwall fejtörők színesítik, s nyújtanak újabb ismereteket az egri szőlőművelés örökségéről.

Legszebb munka a szüret 

Az egri borvidéken a szüret kezdő időpontja hagyományosan Szent Mihály napjához (szeptember 29.) kötődik, ám a jó bornak feltétele az érett szőlő, ezért a kezdést évszázadokon keresztül a városi tanács állapította meg. A szedők asszonyok és gyermekek voltak, a puttonyozást férfiak végezték. Régen fa cseberbe, rocskába, sajtárba, a 20. század közepén már zománcos vödörbe szedték a szőlőt metszőkés vagy kacor, később metszőolló segítségével. Hevesy Sándor, Eger város főépítészének archív kisfilmjei idézik az 1930-as Ciglédi szüretet, az 1933-as szüreti felvonulást és az 1938-as Ipari és Kereskedelmi Kiállítást. Bakó Ferenc filmfelvétele egy 1961-es szüretet örökített meg.

A szőlőműveléshez, borhoz kapcsolódó mesterségek

A hordókészítés mestereit Egerben bodnároknak, a 16–17. században borkötőknek nevezték, mert abroncs helyett nyírfa- vagy mogyorófavesszővel kötötték a hordót, amit évente kétszer, ősszel és tavasszal cseréltek. A csutorás mesterek esztergályozó technikával fából kulacsot, azaz csutorát készítettek. Legfontosabb munkaeszközük a lábbal hajtott íjas, szíjmeghajtású esztergapad. Az egri fazekasok kedvelt boros edénye a kerek kulacs volt, de a pintes kancsók vagy nagyobb boroskancsók szép változatai is kelendők voltak. A keménycserép edények közül a díszes boroskancsók, kulacsok és pereckulacsok a bélapátfalvi keménycserépgyárban készültek. A bükki és mátrai üveghuták szép termékei az üvegbutellák, borlopók, ballonok és a metszett díszítésű boroskancsók, borospoharak.

Egri borospincék

A híres egri borok minőségét nagyban meghatározza a tárolás, ami a helyi geológiai viszonyoknak megfelelően a kőbe vágott pincékben történik évszázadok óta. A borospincék egy részét a városon belül, a lakóházakkal beépített területeken alakították ki: a Tündérpart, Kacsapart, Kisvölgy út környékén, a belváros polgári lakóházai alatt óriási pincehálózat található. Az Árnyékszala és a Verőszala kőbevájt pincéi előtt épített borházakat találunk, ám telek nem tartozik hozzájuk. A Ráchegy utcai pincék egy része a lakótelek hátsó részén nyílik. Az Eger-patak keleti oldalán találhatunk pincéket a Cifrakapu utca telkein, a Királyszékén, illetve a Tetemváron is. A vár nyugati oldala alatt hosszú pincesor húzódik, az Almagyar utca keleti oldalán a telkekhez csatlakozóan alakították ki a pincéket. Délnyugat irányban, a Koszorú utcában présházas pincék a jellemzőek, a Farkasvölgyben ismét a telkeken kialakított pincék zárják a kört. A város szélén elhelyezkedő pincesorok között találhatjuk a legismertebbeket: Szépasszonyvölgy, Kőporos, Tihamér, Kőlyuk. Egri és Eger környéki népdalok szólnak a borról az MTA Zenetudományi Intézet archívumából és a Gajdos és Csík zenekartól. Az ismereteket wordwall játékok gazdagítják.

Gárdonyi Géza: A bor

Gárdonyi Géza nem állt nagy borivó hírében, de büszke egriként természetesen volt szőlője, s az ital kulturált, mérsékelt fogyasztása ellen egyáltalán nem emelt kifogást. S ha életvitelével nem is, tollával örök emléket állított a bornak, mégpedig egy olyan műfajjal, amelyre ugyanolyan tartózkodóan tekintett, mint a borivásra. A bor üde színt, műfaji megújulást hozott a zenés vígjátékok színvonalára csökkent népszínművek világába, keletkezésének történetét animációs kisfilm idézi. Gárdonyi A bor legendája című versét a BRVLG zenekar szólaltatja meg. 

Egri Bikavér – a Hungarikum

2017. március 21-én – eddig egyetlen vörösborként – került a Hungarikumok Gyűjteményébe az Egri Bikavér. A Nemzeti Értékek közé felvett Egri Bikavér egy Egerben termelt házasított tradicionális magyar vörösbor. Hazánk első védett eredetű bora, mely a hazai borkínálat élvonalába tartozik. Egyedisége, magas minősége alapján a hazai borászszakma csúcsteljesítményei között tartjuk számon. 

Nemcsak a múltban, a jelenben is kötődnek az egriek a szőlőhöz és a borhoz, élő hagyomány többek között a Bikavér Ünnep, melynek jófajta nedűihez virtuális túránkkal kínálunk előzetes „kóstolót”.