György hadnagy

Onnan származtam el Eger városába, ahol aztán a szép vitézi példát látván már ifijúként hadakozásra adtam a fejem. Őfelsége iratos hajdújaként sok harcon forgottam a Felföldön. Az 1552-ik esztendőben Ördög Rézmán főkapitány seregében két napig víttunk Palástnál a budai pasa számtalan nagy hadával. A tenger sok ebhitű pogány úgy megtolta hadunkat, hogy csak a Mindenható mérhetetlen kegyelméből menekedhettem ki a csatából. Meg is sebesedtem, az odalamon esett vágást az egri borbélymester ugyan soká gyógyítgatta. A karomat még alig emelhettem, mikoron híre jött, hogy az átokverte török Eger ellen fenekedik. Nagyságos Dobó István uram, nagy tisztességgel, maga keresett meg, hogy ily nagy veszedelemben el nem hagynám. Harcoltam is hűséggel az ostromon. Az lövésben igen jártas lévén, a belső várbéli szakállas puskákra való gondviselést bízta reám a nagyságos kapitány úr. Úgyannyira derékul szolgáltam, hogy az Egerbe látogató uraknak és vitézeknek ma is az én tisztem a várbeli lövőszerszámok bemutatása. Ha kegyelmetek minálunk járnának, megkeressenek, puskáról, szablyáról, ostromról szívest örömest beszélek. Üstökre vágott hajamról, meg leghűségesebb társamról, borral teli kulacsomról mindenkor megismernek kegyelmetek.