Szaru sótartó
- Gyűjtemény:
- Dobó István Vármúzeum Néprajzi gyűjtemény
- Leltári szám:
- 53.1.869.
- Leírás:
- Anyaga szaru, fedele és alja lakkozott fa. Karcolással, választóvízzel, koromlével és piros növényi festékkel díszítették. Négy mezőre osztott részén: a középső mezőben erősen stilizált, pirossal színezett magyar címer. A címert mindkét oldalán sűrű, leveles ág veszi körül, amely felső végében elhegyesedő, nagyobb levelekben végződik. A levelek alatt szabadon hagyott részt erősen stilizált növényi díszítéssel töltötték ki. A címer ellenkező oldalán egészen szimmetrikus, erősen stilizált virág- és levéldíszítésű fácska van. A két szélén, az egyik oldalon juhászkampót tartó pásztoralak, mindkét oldalán virágos ágacskával, a másik oldalán egy pillangós főkötős menyecske áll, bal kezében egy erősen stilizált csokrot tart. A női alak lábszárai és lába hiányzik. A sótartó alsó lapja sima lapos, keskeny, kiálló peremmel. A felső része kis tölgyfa lombocskát ábrázol. A felső részén két szembenálló galambbal. Ez a díszítés domború és teljesen naturális. Ellentétben áll a csontkarcolás stílusával. Formája a szokásos sótartó forma. A növénydíszítésnél a szaru kissé nyomott.
Bővebb információ, érdekesség, analógia:
A magyar pásztorművészet kimagasló mesterei voltak Kapoli Antal és fia, az ifjabb Kapoli Antal. Somogy megyében éltek, a juhász foglalkozás mellett magas színvonalon művelték a fafaragás különböző technikáit. Idősebb Kapoli Antal 1954-ben elnyerte a „Népművészet Mestere” címet.
A Dobó István Vármúzeum gyűjteményében található szaru sótartók, tülkök, fából faragott botok, díszdobozok, 1930–1942 között készültek. Sz. Holló Valéria magángyűjtő vásárolta fel őket, majd 1952-ben az egri múzeumnak ajándékozta.
- Mérete:
- 10 x 10,5 cm
- Gyűjtés helye,
ideje: - 1942-ben vásárolta Holló Valéria Somogyharságyon.
