Az alsószoknyákat Gyöngyöspatán készítették. Az alsó szoknyák száma igazodott hordójának derékbőségéhez és a család gazdasági helyzetéhez. Általánosságban 9-10 alsószoknyát hordtak, de ez a szám a fenti körülményektől függően 2-12 között váltakozhatott. A felső két- három szoknyát selyemcsíkos gyolcsból, a sima gyolcstól finomabb anyagból készítették.

A selyemszoknya, és általában a selyemruha a gazdag réteg viseletében volt meg. A tükör selyem a legdrágább és legtartósabb ruhaszövet volt. Az aranysárga rózsáknak egy sorban kellett körülfutni a szoknyán. A ráncokat gondosan egymásra vasalták és viselés közben megmaradt ebben az állapotban.

A fátyolos konty három részből áll: konty, fátyol és szalagok. A konty alapja keménypapír, melyre szélen kék és piros "bodor"- t erősítettek fel. A kontyot "fejrevaló"- val, bársonyszalaggal erősítették fel a fejbúbon levő hajfonatra. A hosszú tüllfátyolt a konty domború oldalára erősítették fel. A fátyolt derékon fehér szatyinggal a csípőhöz erősítették, vége pedig a szoknya széléig ért. A kontyon, a fehér fátyol felett két pár szalag,"kontypántlika"lóg. Az egyik piros a másik fehér alapszínű, rajta sokszínű gépi hímzésű virágmintákkal, a piros pántlika végén ezüstsújtás. A fátyol alján és a konty legtetején összesen négy "kiskutya"található. A "kiskutya" fehér, piros és sárga alapszínű, virágos mintás lapos masni, melyet középen nemzeti színű szalag fog össze. A kontyot Bernát Andorné fejkötő asszony készítette 1956-ban. A fátyolos konty az újmenyecskék ünnepi viseletéhez tartozott, melyet egy évig hordtak ünnepnapon. A konty házilag készült, a pántlikákat Gyöngyösön, a fátyolt Pesten szerezték be.